A szép idő reményében indultunk el 1999. május 22-én reggel az 5.17-es vonattal
újabb kirándulásunkra. Budapesten és Veszprémen keresztül megközelítettük a Bakony-hegység északi részét. Pétfürdőtől
vonatpótló autóbusszal,
majd Veszprémtől ismét a
vasúton
utazgattunk, hogy a fiatalok szokják a mai tömegközlekedés gyönyöreit. Ha továbbtanulnak, úgyis egyedül kell majd eligazodniuk az ilyen rendhagyó helyzetekben.
Kárpótlásul
Zircen
már várt bennünket a
Bakony Muki Taxi
Katona Pál
személyében, így nem kellett a hatalmas hátizsákokkal felpréselődnünk a következő autóbuszjáratra, a helybeliek nem kis örömére. A taxi -melyet a FIRMA TOUR
szponzorált- bakonybéli szállásunkra
fuvarozta
a csomagokat, majd a kétfős fogadóbizottság hatalmas transzparensekkel és vidám kolompszóval fogadta a busszal érkezőket. A
szállásunk
a falu központjában az egykori Öregek Otthona volt, amit ma A Gyermekek Táborozásáért Alapítvány működtet, így már az öregek helyett a kirándulók veszik igénybe. Nyáron hosszabb álló- és vándortáborok kiváló bázishelye.
Már első látásra is szimpatikus volt számunkra ez a szép kis kertes rezidencia, és miután beköltöztünk még kellemesebbé vált. Megosztoztunk a szobákon, és kicsomagolás után ki a hozott szendvicsekből, ki a helyi panziós konyhájából megebédelhetett. Az ebéd mellé még egy kis szabad program is járt mindenkinek.
Addig a "vezérkar"
kijelölte
a térképen az Első Kísérleti Nembakonymuki Tájékozódási Verseny útvonalát és ellenőrző pontjait, valamint
megbeszéltük,
hogy ki hol lesz
"állomásfőnök".
Öt csapat
vett részt a versenyen, akiket 10 percenként indítottunk útnak egy fénymásolt térképpel és egy tájolóval felszerelve. A tervek szerint a kijelölt túraútvonal max. 2 óra alatt teljesíthető feltéve, hogy mindent elsőre megtalálnak. Ehhez képest a sok tévelygő ezeket az "elvárásokat" nem túl nagy sikerrel tudta teljesíteni. Ehhez az is hozzájárult, hogy a valóság és a térkép nem képezhető le egymásra bijektív módon. A nem jelzett utaknál elég nehéz volt észrevenni, hogy az egyiket már benőtte a "dzsindzsa*" (*Kék-túrán elsajátított szakkifejezés), a másikat meg egy völggyel mellé rajzolták.
A pontozás az állomásokon való
megjelenés,
a feladatok végrehajtása, és egyéb plusz
produkciók
értékelése alapján történt, illetve beszámítottuk a táv megtételéhez szükséges menetidőt is. Számunkra és a diákok számára is elég tanulságos volt ez az első próbálkozás a tájékozódási versenyek terén, és szeretnénk ezt is bevenni a hagyományos programjaink sorába.
Az este az udvaron közös
szalonnasütéssel, és az élmények megbeszélésével
telt. Néhányan hamar elhúzódtak kis zugukba, és éjszakai nyugovóra tértek.
Másnapra egész napos
túrát
terveztünk, melynek útvonala:
Bakonybél (S) -
Pörgöl-barlang
(S) -
Száraz-Gerence-völgy
(S) -
Halomsírmező
(Százhalom) (So) -
Ördöglik
(KW) - Márványbánya (KW) - Kőris-hegy
(Vajda Péter kilátó)
(KW) -
Rézbükki út
(K, majd P) -
Odvaskő-barlang
(PW) -
Gerence-patak
mentén (K+) vissza
Bakonybélbe.
Ez kb. 16 km-t jelentett - a vélemények a fáradtság mértékének megfelelően megoszlanak. Nagyon tartalmas kirándulás volt, az érdekes barlangokkal (minden lyukba bemásztunk,
és még denevérekkel is találkoztunk), a meredek
hegyoldalakkal, és
patakokkal színesítve. Túránk egy része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park
Boroszlán
tanösvényén
vezetett, így sok új
ismeretet
szereztünk a területről.
Tőlünk teljesen szokatlan módon már 5 órára haza is érkeztünk. A közös vacsorát - amely előre elkészített alapból összeállított gulyásleves volt -, a
lányok
intézték. A kevésbé türelmesek és a jóval éhesebbek először a
szalonnasütést
választották. Teli hassal mindenkinek jól esett egy kis agytorna, így vacsora után
kézbesítettük a szokásos
tesztlapokat,
amit a többség néhány órás kemény küzdelem után azonnal vissza is adott
értékelésre.
Később a tűznél
énekelgettünk, jókat
beszélgettünk,
és ekkor került sor az Első Kísérleti Nembakonymuki Tájékozódási Verseny
eredményhirdetésére is.
Az éjszakai telihold igazán romantikussá tette az estét, így éjféltájban néhányan gondoltunk egyet, és néhányan felszaladtunk a szomszédos domboldalra, ahová a
kertből elég sűrű bokros területen át vezetett út. A lelkes fiatalok ijesztgették egymást és bennünket, ami a hangulatot még magasabbra emelte. Az "éjszakai túra" nem tartott egy óránál tovább, és ezután már mindannyian a pihenést választottuk.
Az utolsó napi program teljesen fakultatív volt.
Aki akart
még egyet kirándozni búcsúzóul, annak korán kellett kelnie, és eljöhetett a
Szömörke-patak
völgyén át a Judit-forráshoz, és megcsodálhatta az oltárkövet a hozzá tartozó
sziklákkal
együtt. A
hazafelé
vezető úton egy németjuhász kutya (Béla) szegődött mellénk, aki egészen a házig kísért bennünket.
Még kényelmesen
összecsomagoltunk,
feltakarítottunk, szép rendet hagytunk magunk után, és délben elkezdődhetett a hazautazáshoz szükséges szokásos
tortúra.
Sajnos városunk olyan messze van Magyarország hegyeitől, hogy igen hosszú utazások árán tudunk csak bárhová eljutni. A FIRMA TOUR képviselője már nem tudott segítségünkre lenni, így zsákostól másztuk meg a buszt, amit a helybeliek meglepően jól viseltek. A remélt jó időt megkaptuk, minden nagyon jól sikerült, szép emlékekkel térhettünk haza!
De hogy a hazatérés is tartogasson még némi izgalmat (nem kifejezetten a menetrend
szokásos be nem tartására gondolok), a
Bakony Muki vetélkedő
eredményhirdetését
hagyománytiszteletből Veszprém
vasútállomásán
tartottuk meg.
|