Ismét Bakony Muki

Bakonybél, '99. május 22-24.


    A szép idő reményében indultunk el 1999. május 22-én reggel az 5.17-es vonattal újabb kirándulásunkra. Budapesten és Veszprémen keresztül megközelítettük a Bakony-hegység északi részét. Pétfürdőtől vonatpótló autóbusszal, majd Veszprémtől ismét a vasúton utazgattunk, hogy a fiatalok szokják a mai tömegközlekedés gyönyöreit. Ha továbbtanulnak, úgyis egyedül kell majd eligazodniuk az ilyen rendhagyó helyzetekben.

    Kárpótlásul Zircen már várt bennünket a Bakony Muki Taxi Katona Pál személyében, így nem kellett a hatalmas hátizsákokkal felpréselődnünk a következő autóbuszjáratra, a helybeliek nem kis örömére. A taxi -melyet a FIRMA TOUR szponzorált- bakonybéli szállásunkra fuvarozta a csomagokat, majd a kétfős fogadóbizottság hatalmas transzparensekkel és vidám kolompszóval fogadta a busszal érkezőket. A szállásunk a falu központjában az egykori Öregek Otthona volt, amit ma A Gyermekek Táborozásáért Alapítvány működtet, így már az öregek helyett a kirándulók veszik igénybe. Nyáron hosszabb álló- és vándortáborok kiváló bázishelye.

    Már első látásra is szimpatikus volt számunkra ez a szép kis kertes rezidencia, és miután beköltöztünk még kellemesebbé vált. Megosztoztunk a szobákon, és kicsomagolás után ki a hozott szendvicsekből, ki a helyi panziós konyhájából megebédelhetett. Az ebéd mellé még egy kis szabad program is járt mindenkinek.

    Addig a "vezérkar" kijelölte a térképen az Első Kísérleti Nembakonymuki Tájékozódási Verseny útvonalát és ellenőrző pontjait, valamint megbeszéltük, hogy ki hol lesz "állomásfőnök". Öt csapat vett részt a versenyen, akiket 10 percenként indítottunk útnak egy fénymásolt térképpel és egy tájolóval felszerelve. A tervek szerint a kijelölt túraútvonal max. 2 óra alatt teljesíthető feltéve, hogy mindent elsőre megtalálnak. Ehhez képest a sok tévelygő ezeket az "elvárásokat" nem túl nagy sikerrel tudta teljesíteni. Ehhez az is hozzájárult, hogy a valóság és a térkép nem képezhető le egymásra bijektív módon. A nem jelzett utaknál elég nehéz volt észrevenni, hogy az egyiket már benőtte a "dzsindzsa*" (*Kék-túrán elsajátított szakkifejezés), a másikat meg egy völggyel mellé rajzolták.

    A pontozás az állomásokon való megjelenés, a feladatok végrehajtása, és egyéb plusz produkciók értékelése alapján történt, illetve beszámítottuk a táv megtételéhez szükséges menetidőt is. Számunkra és a diákok számára is elég tanulságos volt ez az első próbálkozás a tájékozódási versenyek terén, és szeretnénk ezt is bevenni a hagyományos programjaink sorába.

    Az este az udvaron közös szalonnasütéssel, és az élmények megbeszélésével telt. Néhányan hamar elhúzódtak kis zugukba, és éjszakai nyugovóra tértek.

    Másnapra egész napos túrát terveztünk, melynek útvonala: Bakonybél (S) - Pörgöl-barlang (S) - Száraz-Gerence-völgy (S) - Halomsírmező (Százhalom) (So) - Ördöglik (KW) - Márványbánya (KW) - Kőris-hegy (Vajda Péter kilátó) (KW) - Rézbükki út (K, majd P) - Odvaskő-barlang (PW) - Gerence-patak mentén (K+) vissza Bakonybélbe. Ez kb. 16 km-t jelentett - a vélemények a fáradtság mértékének megfelelően megoszlanak. Nagyon tartalmas kirándulás volt, az érdekes barlangokkal (minden lyukba bemásztunk, és még denevérekkel is találkoztunk), a meredek hegyoldalakkal, és patakokkal színesítve. Túránk egy része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Boroszlán tanösvényén vezetett, így sok új ismeretet szereztünk a területről.

    Tőlünk teljesen szokatlan módon már 5 órára haza is érkeztünk. A közös vacsorát - amely előre elkészített alapból összeállított gulyásleves volt -, a lányok intézték. A kevésbé türelmesek és a jóval éhesebbek először a szalonnasütést választották. Teli hassal mindenkinek jól esett egy kis agytorna, így vacsora után kézbesítettük a szokásos tesztlapokat, amit a többség néhány órás kemény küzdelem után azonnal vissza is adott értékelésre.

    Később a tűznél énekelgettünk, jókat beszélgettünk, és ekkor került sor az Első Kísérleti Nembakonymuki Tájékozódási Verseny eredményhirdetésére is. Az éjszakai telihold igazán romantikussá tette az estét, így éjféltájban néhányan gondoltunk egyet, és néhányan felszaladtunk a szomszédos domboldalra, ahová a kertből elég sűrű bokros területen át vezetett út. A lelkes fiatalok ijesztgették egymást és bennünket, ami a hangulatot még magasabbra emelte. Az "éjszakai túra" nem tartott egy óránál tovább, és ezután már mindannyian a pihenést választottuk.

    Az utolsó napi program teljesen fakultatív volt. Aki akart még egyet kirándozni búcsúzóul, annak korán kellett kelnie, és eljöhetett a Szömörke-patak völgyén át a Judit-forráshoz, és megcsodálhatta az oltárkövet a hozzá tartozó sziklákkal együtt. A hazafelé vezető úton egy németjuhász kutya (Béla) szegődött mellénk, aki egészen a házig kísért bennünket.

    Még kényelmesen összecsomagoltunk, feltakarítottunk, szép rendet hagytunk magunk után, és délben elkezdődhetett a hazautazáshoz szükséges szokásos tortúra. Sajnos városunk olyan messze van Magyarország hegyeitől, hogy igen hosszú utazások árán tudunk csak bárhová eljutni. A FIRMA TOUR képviselője már nem tudott segítségünkre lenni, így zsákostól másztuk meg a buszt, amit a helybeliek meglepően jól viseltek. A remélt jó időt megkaptuk, minden nagyon jól sikerült, szép emlékekkel térhettünk haza!

    De hogy a hazatérés is tartogasson még némi izgalmat (nem kifejezetten a menetrend szokásos be nem tartására gondolok), a Bakony Muki vetélkedő eredményhirdetését hagyománytiszteletből Veszprém vasútállomásán tartottuk meg.

   

Eme esetet lejegyezte (az saját néző pontya szerént):
Bujáki Olga
belebeszélt (szintén az saját néző pontya szerént):
Kovács Péter

Külön névre szóló köszönet az összes állomásfőnöknek, + a Kerezsi családnak a rengeteg fotóért!

Vissza a kezdőlapra
Megy a csiga hazafelé ...

Vissza a gyalogtúrák listájához
Jártak ezek máshol is?

Megnézzük a képeket is?
Megnézzük a képeket is?