Ismét Bakony Muki

Bakonybél, '99. május 22-24.

    A szép idõ reményében indultunk el 1999. május 22-én reggel az 5.17-es vonattal újabb kirándulásunkra. Budapesten és Veszprémen keresztül megközelítettük a Bakony-hegység északi részét. Pétfürdõtõl vonatpótló autóbusszal, majd Veszprémtõl ismét a vasúton utazgattunk, hogy a fiatalok szokják a mai tömegközlekedés gyönyöreit. Ha továbbtanulnak, úgyis egyedül kell majd eligazodniuk az ilyen rendhagyó helyzetekben.

    Kárpótlásul Zircen már várt bennünket a Bakony Muki Taxi Katona Pál személyében, így nem kellett a hatalmas hátizsákokkal felpréselõdnünk a következõ autóbuszjáratra, a helybeliek nem kis örömére. A taxi -melyet a FIRMA TOUR szponzorált- bakonybéli szállásunkra fuvarozta a csomagokat, majd a kétfõs fogadóbizottság hatalmas transzparensekkel és vidám kolompszóval fogadta a busszal érkezõket. A szállásunk a falu központjában az egykori Öregek Otthona volt, amit ma A Gyermekek Táborozásáért Alapítvány mûködtet, így már az öregek helyett a kirándulók veszik igénybe. Nyáron hosszabb álló- és vándortáborok kiváló bázishelye.

    Már elsõ látásra is szimpatikus volt számunkra ez a szép kis kertes rezidencia, és miután beköltöztünk még kellemesebbé vált. Megosztoztunk a szobákon, és kicsomagolás után ki a hozott szendvicsekbõl, ki a helyi panziós konyhájából megebédelhetett. Az ebéd mellé még egy kis szabad program is járt mindenkinek.

    Addig a "vezérkar" kijelölte a térképen az Elsõ Kísérleti Nembakonymuki Tájékozódási Verseny útvonalát és ellenõrzõ pontjait, valamint megbeszéltük, hogy ki hol lesz "állomásfõnök". Öt csapat vett részt a versenyen, akiket 10 percenként indítottunk útnak egy fénymásolt térképpel és egy tájolóval felszerelve. A tervek szerint a kijelölt túraútvonal max. 2 óra alatt teljesíthetõ feltéve, hogy mindent elsõre megtalálnak. Ehhez képest a sok tévelygõ ezeket az "elvárásokat" nem túl nagy sikerrel tudta teljesíteni. Ehhez az is hozzájárult, hogy a valóság és a térkép nem képezhetõ le egymásra bijektív módon. A nem jelzett utaknál elég nehéz volt észrevenni, hogy az egyiket már benõtte a "dzsindzsa^*" (^*Kék-túrán elsajátított szakkifejezés), a másikat meg egy völggyel mellé rajzolták.

    A pontozás az állomásokon való megjelenés, a feladatok végrehajtása, és egyéb plusz produkciók értékelése alapján történt, illetve beszámítottuk a táv megtételéhez szükséges menetidõt is. Számunkra és a diákok számára is elég tanulságos volt ez az elsõ próbálkozás a tájékozódási versenyek terén, és szeretnénk ezt is bevenni a hagyományos programjaink sorába.

    Az este az udvaron közös szalonnasütéssel, és az élmények megbeszélésével telt. Néhányan hamar elhúzódtak kis zugukba, és éjszakai nyugovóra tértek.

    Másnapra egész napos túrát terveztünk, melynek útvonala: Bakonybél (S) - Pörgöl-barlang (S) - Száraz-Gerence-völgy (S) - Halomsírmezõ (Százhalom) (So) - Ördöglik (KW) - Márványbánya (KW) - Kõris-hegy (Vajda Péter kilátó) (KW) - Rézbükki út (K, majd P) - Odvaskõ-barlang (PW) - Gerence-patak mentén (K+) vissza Bakonybélbe. Ez kb. 16 km-t jelentett - a vélemények a fáradtság mértékének megfelelõen megoszlanak. Nagyon tartalmas kirándulás volt, az érdekes barlangokkal (minden lyukba bemásztunk, és még denevérekkel is találkoztunk), a meredek hegyoldalakkal, és patakokkal színesítve. Túránk egy része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Boroszlán tanösvényén vezetett, így sok új ismeretet szereztünk a területrõl.

    Tõlünk teljesen szokatlan módon már 5 órára haza is érkeztünk. A közös vacsorát - amely elõre elkészített alapból összeállított gulyásleves volt -, a lányok intézték. A kevésbé türelmesek és a jóval éhesebbek elõször a szalonnasütést választották. Teli hassal mindenkinek jól esett egy kis agytorna, így vacsora után kézbesítettük a szokásos tesztlapokat, amit a többség néhány órás kemény küzdelem után azonnal vissza is adott értékelésre.

    Késõbb a tûznél énekelgettünk, jókat beszélgettünk, és ekkor került sor az Elsõ Kísérleti Nembakonymuki Tájékozódási Verseny eredményhirdetésére is. Az éjszakai telihold igazán romantikussá tette az estét, így éjféltájban néhányan gondoltunk egyet, és néhányan felszaladtunk a szomszédos domboldalra, ahová a kertbõl elég sûrû bokros területen át vezetett út. A lelkes fiatalok ijesztgették egymást és bennünket, ami a hangulatot még magasabbra emelte. Az "éjszakai túra" nem tartott egy óránál tovább, és ezután már mindannyian a pihenést választottuk.

    Az utolsó napi program teljesen fakultatív volt. Aki akart még egyet kirándozni búcsúzóul, annak korán kellett kelnie, és eljöhetett a Szömörke-patak völgyén át a Judit-forráshoz, és megcsodálhatta az oltárkövet a hozzá tartozó sziklákkal együtt. A hazafelé vezetõ úton egy németjuhász kutya (Béla) szegõdött mellénk, aki egészen a házig kísért bennünket.

    Még kényelmesen összecsomagoltunk, feltakarítottunk, szép rendet hagytunk magunk után, és délben elkezdõdhetett a hazautazáshoz szükséges szokásos tortúra. Sajnos városunk olyan messze van Magyarország hegyeitõl, hogy igen hosszú utazások árán tudunk csak bárhová eljutni. A FIRMA TOUR képviselõje már nem tudott segítségünkre lenni, így zsákostól másztuk meg a buszt, amit a helybeliek meglepõen jól viseltek. A remélt jó idõt megkaptuk, minden nagyon jól sikerült, szép emlékekkel térhettünk haza!

    De hogy a hazatérés is tartogasson még némi izgalmat (nem kifejezetten a menetrend szokásos be nem tartására gondolok), a Bakony Muki vetélkedõ eredményhirdetését hagyománytiszteletbõl Veszprém vasútállomásán tartottuk meg.