A turizmusnak ez az ága a legelterjedtebb, hiszen bárki számára elérhetõ, mert idõben és anyagiakban is ez kívánja a legkevesebb ráfordítást. Ez az alap, itt lehet felkészülni a többi, más élményeket is nyújtó túralehetõségekre. A bakancsos turistákat több ezer kilométernyi jelzett turistaút várja az ország legszebb részein.

E szakág többféle választási lehetõséget nyújt. Nemrég még a teljesítménytúrázás volt a divat, de vele jól megférnek a városismereti séták, a könnyû kirándulások éppúgy, mint a hétvégi, több napos túrák, állótáborok, vándortáborok.

Ha közlekedési morálunk és infrastruktúránk nem is, de földrajzi adottságaink, országunk mérete és végre egy egészséges divat indokolja e sportág második helyen történõ említését. Elengedhetetlen kelléke csak egy van, a jó mûszaki állapotú, a KRESZ elõírásainak megfelelõ kerékpár. A többi már a kerékpároson múlik.

E szakág is kezd elkülönülni túrakerékpározásra, országúti teljesítmény kerékpározásra és hegyi kerékpározásra. Ez utóbbi tûnik a természetjáráshoz legközelebb állónak, de ez okozhatja a legtöbb környezeti kárt is, ha a "bringás" nem veszi figyelembe a természeti táj érdekeit.

Magyarország medence jellegû fekvése miatt összegyûjti a környezõ hegységek vizeit, így sûrû vízhálózatunk révén sok-sok lehetõségünk van evezõs túrákra hazánk folyóin és tavain. Ma már a környezõ országok gyors sodrású hegyi folyói és Európa közeli tengerei sem elérhetetlenek, így a vitorlázás és a motoros csónakokkal, hajókkal való túrázás különféle változatai is viszonylag könnyen kipróbálhatók.

Minden vízitúrázáshoz kell egy, a célnak megfelelõ, jó hajó, de a legfontosabb az úszni tudás. Ezt csak kiegészíti, de nem pótolja a mentõmellény.

Ez sem veszélyesebb, mint a többi szakág, de csak akkor nem, ha fokozatosan, barlangkutatóktól tanuljuk meg a földalatti túrázás ismereteit. Megéri a fáradságot, mert középhegységeinkben megközelítõen 3000 barlang található. Bár valamennyi védett, a barlangászok ezeket hozzáértõ módon látogathatják, sõt kutatják. E sportág igazi csapatmunkát kíván. Ezért egyedül illetve egy lámpával soha ne menjünk barlangba! Még a legveszélytelenebbe sem, mert ilyen nincs.

Barlangtúra elõtt a legfontosabb tudatni környezetünkkel, hogy hova megyünk, és mikorra térünk haza. A várható nehézségek miatt fontos a megfelelõ felszerelés: megbízható világítóeszköz, meleg ruházat, védõsisak, gumicsizma, speciális kötél, hágcsó, "mászógép" stb.

Amennyire lehetõség van Magyarországon barlangászatra, annyira nehéznek tûnik a hegymászók helyzete. Ezt a sportágat sem szabad elkezdeni autodidakta módon, s így folytatni még kevésbé szabad. Csak egyesületi keretek között sajátítható el biztonságosan.

E szakág különült el leginkább alágakra: klasszikus alpinisták, magashegyi túrázók, sziklamászók, jégmászók, síalpinisták, stb. Ezek közül az egyén számára talán a magashegyi -ált. 2.000 m feletti- túrázás a legkönnyebben elérhetõ, mint a gyalogos túrázás egy nehezebb formája. Minden magashegyen megfelelõ felszereléssel fel kell készülni a hirtelen idõjárás-változásra, ami az egyik leggyakoribb veszélyforrás.

Fontos! A hegyek között nem km-ben, hanem idõben adják meg a választott útvonal adatát, s ez az idõtartam csak az ideális idõjárási viszonyokra, átlagos turistákra, könnyû hátizsákra stb. vonatkozik.

Nem olcsó, nem is igazán hazánkra szabott, mégis egyre jobban terjed. A látszattal ellentétben nem oly könnyû sportot sokan második szezonsportként ûzik, elsõsorban a környezõ országokban. Nálunk a lesiklás a legismertebb, legkedveltebb, pedig hazánk adottságai a sífutásnak, a sítúrázásnak kedveznek inkább.

Igazából nem szakágak, de érdekesek és terjedõben vannak. Többnyire pénz, szabadidõ és érdeklõdés függõek.
Sárkányrepülés: már határeset a mûszaki sportok felé.
Paplanernyõzés: sasbérces röghegységeink kedvezõ feltételeket biztosítanak.
Lovaglás: az ország egész területén gyakorolható.