A turistaút tartozékaival együtt (korlát, híd, lánc, stb.) biztosítja egy adott útvonal biztonságos bejárását. A turista útjelzések hálózata eligazítja az adott tájegységben túrázókat a természetjárás szempontjából érdekes látnivalók, fontos létesítmények, valamint a tömegközlekedési jármûvek megállói felé.

Egy úthálózati rendszerben négyféle színjelzés fordulhat elõ: KÉK, PIROS, SÁRGA, ZÖLD

Alakjukra nézve a jelzések az alábbiak szerint csoportosíthatók: FÕ, LEÁGAZÓ, EGYÉB

Hegységek (tájegységek) belsõ úthálózatának, külsõ kapcsolódásainak fõ elemei. Egy vagy több tájegységen átvezetõ fõjelzéstõl számított 5 km-es távolságon belül nem lehet színre és alakra azonos jelzésû út.

Fontosabb kiindulási pontoktól más, hasonlóan fontos pontokig terjedõ, és a hegységen (tájegységen) átvezetõ utak jelzésére szolgál. A fõútvonalak lehetnek kék,    ill. piros     színûek, a kevésbé fontos útvonalak sárga   és zöld     színû sávjelzések.

A jelzések eltérõ formája az útvonalon elérhetõ célt, ill. célokat is kifejezi. A különbözõ színû keresztek:    ,    ,    ,     általában rövidítõ, átkötõ, összekötõ, vagy valamely fõjelzésbõl kiágazó, és fontosabb ponthoz vezetõ utakat jeleznek.

A kilátópontokhoz, hegycsúcsokra, hegytetõkre vivõ, illetve gerinceken vezetõ utak jelölése:
               

Az elõzõ fõjelzésekbõl leágazó jelzések olyan turista szempontból fontos célok felé vezethetnek, melyek két kilométernél rövidebb úton elérhetõk. Ilyenek:

Forrásokhoz, kutakhoz, egyéb ivóvízvételi lehetõségekhez jelent letérést, pl.    

A lakott helyhez, településekhez, turistaházakhoz vezetõ út jele, pl.    

Barlangokra, nagyobb üregekre hívja fel a figyelmet, pl.    

Romokhoz, mûemlékekhez, ásatásokhoz irányít, pl.    

Az irányított kör jelzés forgalmasabb kirándulóhelyek, autós pihenõk, turistaházak körüli körutakat jelöl, pl.    

A megváltozott jelzésû, de a térképen még régi jelzéssel feltüntetett turistautak azonosítására az útszakasz kezdõ-, vég- és összes elágazási pontjában a régi jelzések teljes lefestése helyett fekete, dõlt keresztes áthúzást alkalmaznak: pl.    

A jelzések nagyságára vonatkozóan fehér 10 x 12 cm-es méretû az alapszabvány, de szükség esetén nagyobb méretû jelzéseket is alkalmaznak. A jelzések általában fontosabb közlekedési ponttól (vasútállomás, autóbuszmegálló, stb.) indulnak, s ezt követõen látótávolságon belül egy iránymutató jelzést használnak. A jelzések ismétlõdésének sûrûsége függ a terep-, ill. útviszonyoktól, és az adott útról való letérés lehetõségétõl. Egyenes, jól kiépített, leágazásmentes utakon a jelzések ritkábban helyezkednek el, de "bíztató", "megnyugtató" jelzések ilyen útszakaszokon is találhatók.

A turistautak hajlásánál, törésénél nyíllal jelzik az út helyes folytatását. Több útvonal találkozásánál, bonyolultabb útelágazásoknál a jelet "kikapuzzák", azaz az út mindkét oldalán jelzést helyeznek el. Településeknél célszerû a buszmegállókat, vasútállomásokat és megállóhelyeket, turistaszállásokat, valamint a település látnivalóit, nevezetességeit (templomok, múzeumok, stb.) jelölni.

A turistautak mentén fontosabb elágazásoknál, keresztezõdéseknél táblákkal is jelzik az adott útvonalakon elérhetõ célokat, valamint a teljesítésükhöz szükséges - átlagos gyalogtempót figyelembe vevõ - idõt (1 km 15 perc). Alapvetõ típusai:

Információkat tartalmaz a turistaút jelzésérõl, nyomvonaláról, az egyes szakaszok távolságáról, valamint az azok megtételéhez szükséges átlagos menetidõrõl.

Az adott tájegység turista- és közlekedési úthálózatát mutatja be

Az adott területen való tájékozódáskor figyelembe veendõ szabályokat, állandó vagy idõszaki korlátozásokat, tilalmakat tartalmazza, illetve információkat nyújthat a látnivalókról, védett növényekrõl és állatokról, nevezetes helyekrõl.

Az útvonalak mentén természetvédelmi táblákkal is találkozhatunk ("Védett természeti érték"), melyek arra figyelmeztetnek, hogy az adott területen semmiféle gyûjtést (virágszedést, rovargyûjtést, stb.) ne végezzünk. Természetesen sehol, így itt sem szemetelhetünk, valamint az ilyen helyeken a turistautakról nem térhetünk le, csak a jelölt úton haladhatunk.

Táblák figyelmeztetnek tûzrakási tilalomra, vadetetéssel kapcsolatos tilalmakra, esetleges mérgezett helyekre veszélyt jelzõ táblákkal hívják fel a figyelmünket (pl. veszettség).

Az erdõ- és fagazdálkodást szolgáló, segítõ létesítmények az erdõgazdasági utak, melyeket a gyalogos túrázó is használhat, vagy a kerítések, melyekkel a frissen telepített facsemetéket óvják az állatoktól.

Vadgazdálkodási létesítményekhez tartoznak a vadetetõk, szórók, sózók, ez utóbbiak a hiányzó ásványi nyomanyagokat pótolják az állatok számára. Túráink során érinthetünk vadföldeket, ahol az állatok számára lucernát, kukoricát, és egyéb takarmányokat termesztenek. Találkozhatunk dagonyákkal, az állatok vizes, pocsolyás "fürdõhelyeivel", cserkészutakkal, vadlessel és vadvédelmi kerítésekkel. Ez utóbbiakon létrák vagy forgóajtók segítségével vezetik át a turistautakat.