A magasságok mérésének alapja a nyugalomban lévõ tenger középvízszintje (az Adriai-tenger középszintje, azaz a dagály és az apály középértéke). A tenger középszintjéhez viszonyított abszolút magassággal kifejezzük az adott felszín tengerszint feletti/alatti magasságát/mélységét.

A domborzat ábrázolása akkor sikeres, ha kifejezi az adott terepidom kiterjedését, magasságát, lejtésviszonyait, érzékelhetõvé teszi a terepidom alakját, és lehetõvé teszi a pontos mérését. Ha mindezen igényeknek meg akarunk felelni, a térképeken szintvonalakkal ábrázoljuk a domborzatot.

Az alapszintvonalak közötti leggyakrabban elõforduló szintvonalközök:

A szintvonalak tengerszint feletti magasságát számok mutatják. A domborzat "fent" és "lent" meghatározásához a szintvonalakra rajzolt, a lejtés irányába mutató kis vonalak, az eséstüskék nyújtanak segítséget. Az eséstüske mindig a lejtõ irányába mutat.

A földfelszín arányosan kisebbített, saját jelkulccsal ellátott, síklapon ábrázolt felülnézeti rajza a térkép. A térkép méretaránya jelzi, hogy a valóságnál hányszor kisebb, azaz milyen arányban kicsinyített az ábrázolt felszín. Az 1:40.000 jelölés azt jelenti, hogy a térképen mért 1 centiméter távolság a valóságban 40.000 centiméter (400 m), vagyis a valóságosnál negyvenezerszer kisebb a térképi ábrázolás.

A domborzatot, növényzetet és a vizeket természetes, míg az emberek által létrehozott építményeket (épületek, kilátótorony, utak...) mesterséges tereptárgyaknak nevezzük, és térképjelek segítségével ábrázoljuk. A térképjelek többsége nem tudja méretarányosan feltüntetni a tereptárgyakat ezért ezeket meghatározott alakú jelekkel ábrázoljuk.

A térképen bizonyos tereptárgyakat meghatározott színekkel ábrázolunk. Barnával a domborzatot, zölddel a növényzetet, kékkel a vizeket, pirossal a határokat, közutakat, jelzett turistautakat. A nevek, feliratok, ill. a mesterséges tereptárgyak jelölése fekete színnel történik.

A magassági pontoknál kiírt fekete számok –a barna szintvonal-számokhoz hasonlóan– a tengerszint feletti magasságot mutatják. A folyóvizeknél feltüntetett fekete törtszámok számlálójában a folyó szélességét, nevezõjében a mélységét fejezik ki. (pl.15 / 4). A folyóknál a sodrásirányt fekete nyíllal jelölik. A nyílra írt fekete szám a vízfolyás sebességérõl tájékoztat. A hidaknál jelölt törtszámok számlálójában a híd hosszát (esetleg kötõjellel mellette a híd szélességét), nevezõjében a híd teherbírását jelölik.

A térkép hálózata a fokhálózatot, turistatérképeknél a kilométer-hálózatot jelenti. A térkép keretén a hálózati számokat jelölik.

A források és turistautak jelölése nélkülözhetetlen a turistatérképeken. Errõl bõvebben a természetjáró létesítményeknél olvashatunk.

Tájékozódás

Tájékozódás annyit tesz, mint megállapítani, hogy egy vagy több ismert helytõl milyen távolságra és milyen irányban vagyunk és azt sem árt tudnunk, milyen szintkülönbségek (magasságkülönbségek) várnak ránk.

Bizonyos dolgok, tereptárgyak távolságát a legkönnyebben látással, és hallással tudjuk megbecsülni. A távolságbecslés sok gyakorlást igényel. Segíti a tanulást, ha tudjuk:

• közelebbinek látszik, ha: világos és élénk színû, süti a Nap, alulról nézzük, síkságon szemlélõdünk (a terep tagolatlan).
• távolabbinak látszik, ha: sötét színû, árnyékban, ködben, esõben van, felülrõl nézzük, hegyes-dombos vidéken (tagolt terepen) vagyunk.

A távolságbecsléshez jó, ha ismerjük a következõket:

A távolság mérése a térképen a feltüntetett vonalas aránymérték (vagyis a térkép méretarányában szerkesztett hosszmérték) segítségével történik. A térképi távolság lemérésére használhatunk gördülõ távolságmérõt, illetve cérnaszálat, fûszálat, s a lemért távolságot a vonalas aránymértékre helyezve megkapjuk a terepi távolságot.

A térképen mért távolságot elosztjuk a térkép méretarányával.

A lemért távolság a térképen 4 cm, a térkép méretaránya: 1:40.000, akkor 4 cm x 40.000 = 160.000 cm = 1,6 km

Ha a lemért távolság a térképen marad 4 cm, a térkép méretaránya viszont nagyobb, például: 1:25.000, ebben az esetben 4 cm x 25.000 = 100.000 cm = 1 km, azaz a térképen mért 4 cm távolság a terepen 1 km-nek felel meg, vagyis az 1:25.000 méretarányú térkép részletesebb, pontosabb ábrázolást tesz lehetõvé.

Az északi irány meghatározása az iránymérések alapja.

Nappal a közelítõ északi irány a következõ módszerrel határozható meg:

Tartsuk a számlapos órát vízszintes helyzetben magunk elõtt és fordítsuk úgy, hogy az óra kismutatója a Nap felé forduljon. A kismutató és az óra számlapján lévõ 12-es szám közötti szöget felezzük meg, s a szögfelezõt a képzeletben hosszabbítsuk meg mindkét irányba. Ez a vonal határozza meg az észak-déli irányt.

Éjszaka a közelítõ északi irány a következõ módszerrel határozható meg:

Csillagos éjszakán tájékozódhatunk a Göncöl-szekér segítségével is. A Göncöl csillagkép "szekerének" két leghátsó csillagát képzeletben kössük össze, s a két csillag távolságát ugyancsak képzeletben az ötszörösével meghosszabbítva a Sarkcsillaghoz jutunk. Ennek a vonalnak az iránya határozza meg az északi irányt.

Az elõzõ lehetõségek csak megközelítõen határozzák meg az irányokat. Biztos útbaigazítást csak tájolóval jól betájolt térkép nyújthat.

A tájoló is egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestû, de a szelence forgatható, s ezáltal irányszöget is tudunk mérni. Irányszögnek nevezzük valamely iránynak az északi (vagy déli) iránnyal bezárt szögét. Két típusú tájolóval találkozhatunk: a lap-, és a katonai (vagy Bézárd) tájolóval.

1. A tájoló forgatható szelencéjét úgy kell beállítani, hogy a szelence É-D iránya egybeessék a tájoló irányvonalával.
2. A tájolót úgy kell a térképre tenni, hogy irányvonala (s ez egyben É-D vonala) egybeessék a térkép É-D vonalával.
3. A vízszintesen tartott térképen a tájolóval addig kell forogni, míg a mágnestû É-D iránya egybeesik a térkép és a tájoló egyeztetett É-D irányával.

Megy a csiga hazafelé ...

Honnan is jöttem?

Hova is megyek?

Hogy megy ez a gyakorlatban?