Kinek néztem a fenekére?

Az alkohol káros hatásaival foglalkozó felvilágosító kiadványok elsősorban a májkárosodást és a függőség kialakulását emlegetik mint végső stádiumot, de emellett gyakran szóba kerül a "józan ítélőképesség elvesztése" is, ami viszont közvetlen következmény, és ami aztán sorozatos baromságok elkövetésére sarkallja a részeg embert. Egy-egy kiadós duhajkodás a legrosszabb esetben kómába torkollik, amit cseppet sem édes álom, majd gyötrelmes másnaposság követ, de néha ez mégis jobb annál, vagy legalábbis szerencsésebb, mint amikor a részegeskedő abba a stádiumba jut, hogy él, mozog, beszél, másnap viszont már semmire sem emlékszik. Csak néz hülyén, amikor társaságának tagjai elmesélik az előző éjszakát, már ha egyáltalán szóba állnak vele.

A köznyelv, de gyakran a szakirodalom is "filmszakadásnak" nevezi azt az állapotot, amikor az italozó eljut arra a pontra, hogy cselekedetei teljes mértékben kontrollálatlanokká válnak, a memória működése pedig részlegesen vagy teljesen szünetel. A mechanizmus minden bizonnyal egyidős az alkoholtartalmú italok megjelenésével, de maga a jelenség vizsgálata és következményként való leírása csak a XX. században került terítékre. Jellinek amerikai orvos volt az, aki az ötvenes években igen találóan alkoholos palimpszesztusnak (palimpszesztus = olyan pergamen, amelyről az eredeti írást eltávolították, és helyébe újat írtak) nevezte az italtól való emlékezetkiesést, amit leginkább a mértéktelenség válthat ki. Mindez azt jelenti, hogy aki képtelen valamiféleképpen kordában tartani aktuális alkoholfogyasztását, egy bizonyos (egyéntől, hangulattól függő) mennyiség után vagy elájul és kidől, vagy számolnia kell a következményekkel, "olyat fog csinálni, hogy maga is megbánja", csak később nem emlékszik majd rá.

A második lépcső

Sokan hajlamosak elintézni a dolgot azzal, hogy "mindenkit érhet baleset", ami valóban igaz abból a szempontból, hogy bárki helyzetbe kerülhet, hiszen elég egy névnapi mulatság vagy egy túlpörgetett szilveszter, és máris megvan a baj. A dolog akkor válik aggasztóvá, hogyha az emlékezetkiesések egyre kevesebb italtól és egyre gyakrabban fordulnak elő, ez ugyanis azt jelenti, hogy az illető elindult azon a - szintén Jellinek által megrajzolt - négy stációból álló úton, aminek a végállomása az "idült alkoholizmus" kórisme. Az alkoholos palimpszesztusok ilyen módon való megjelenése a második, úgynevezett prealkoholos fázis jellegzetes tünete, tulajdonképpen a legveszélyesebb időszak, mert ekkor válik az alkalmi ivó rendszeres ivóvá, csakhogy sem ő, sem a környezete nem veszi észre. Az "áldozat" ilyenkor még meg tudja magyarázni az ivási alkalmakat, kerüli a botrányokat, vagy borzalmasan szégyelli magát, ha előfordul ilyesmi, ám mégis ezt az időszakot kell afféle vízválasztóként kezelni: aki ugyanis nem képes megállni itt, az tulajdonképpen lehúzhatja a redőnyt, és elkezdheti azt a "belső mozit", ami végeredményben "öl, butít és nyomorba dönt".

Az emlékezet bizonyos idegsejtek ingerületátvitele révén valósul meg, de hogy pontosan miként működik az ember memóriája, még nem teljesen ismert az orvostudományban. A kutatások alapján többféle ingerületátvivő rendszer is részt vesz az emlékezet folyamatában, sőt ezek valamiféle molekuláris formában is megmutatják magukat. Ennek alapján amnéziáról akkor beszélhetünk, amikor ez a bizonyos ingerületátvitel nem működik, tehát nincs memóriaképzés, az illető azonban éber állapotban van. Az emlékezetkiesésnek számos kiváltó oka (koponyasérülés, epilepszia stb.) lehet, de az alkohol érdekes módon szinte egyedüli amnéziaforrás a kábítószerek sorában.

Az ital idegrendszerre kifejtett pontos hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott, a legújabb kutatási eredmények szerint azonban szinte teljes az egyetértés abban, hogy a zavarokat elsősorban a glutamátrendszer, azon belül is a memória serkentéséért felelős NMDA- (N-metyl-D-aszparát) receptorok, valamint az bevésést gátló GABA-erg- (gamma-aminovajsav) rendszer "szereptévesztése" okozza. Leegyszerűsítve ugyanis az történik, hogy az alkohol hatására az NMDA-receptorok és a GABA-erg-rendszer a normálistól eltérően kezdenek "viselkedni", és voltaképpen ez hoz létre egy tudati átalakulást, mivel az emlékezet "cselekvése", a bevésés mind az NMDA-receptorok, mind a GABA-erg-rendszer ép működését igényli.

Statisztikák készülhetnek arról, hány embernek megy tönkre a mája, vagy válik komplett elmebeteggé az alkoholtól, arra nézve viszont nincsenek, nem is lehetnek adatok, hogy mennyire gyakori az emlékezetkiesés, hiszen mindez rengeteg körülménytől függ (a hangulat, az időjárás éppúgy befolyásolhatja a dolgot, mint az, hogy az adott személy például evett-e az italozás előtt), de az alkoholtól létrejövő memóriazavarok gyakoriságát és minőségét megszabhatja az is, hogy az illetőnek milyen szerkezetű agya van, bár e tekintetben a részletek még nem tisztázottak. Annyi bizonyos, hogy meglehetősen gyakori maga a jelenség, hiszen megfigyelték, hogy azok, akik a detoxikálóban töltenek egy-egy éjszakát, és nem kómában szállították be őket, szinte egytől egyig nem emlékeznek arra, hogy valójában mi is történt velük. Ugyanez elmondható azon bűncselekmények elkövetőiről is, akikről a bűnügyi tudósítások azt írják, hogy "könnyed italozással kezdte az estét baráti társaságban, de aztán előkerült a kisbalta". Ezeknek az eseteknek a többségében sem emlékeznek az elkövetők, hogy valójában mi is történt. (Ennek ellenére a bíróság az alkoholos befolyásoltságot súlyosbító tényezőként értékeli, ami tulajdonképpen jogi ellentmondás, hiszen a tettes a bűncselekmény pillanatában tudatzavart állapotban volt.) Ezek azonban csak a megfigyelt esetek, mindezekből számszerű következtetéseket vagy törvényszerűségeket nem lehet megállapítani.

Hasonló a helyzet az amnéziás viselkedéssel is: mint ahogy egyénenként teljesen eltérő reakciók alakulhatnak ki azonos mennyiségű alkohol elfogyasztása után, az is meglehetősen változatos lehet, ki hogyan reagál a filmszakadás idején, bár az esetek többségében a viselkedés agresszív lesz, amit egyfelől az elfojtással, másfelől viszont azzal magyaráznak a szakemberek, hogy ilyenkor nemcsak memóriazavar, hanem a limbikus rendszer zavara is jelentkezhet. A limbikus rendszer az érzelmi életnek a "székhelye" az agyban: az ezzel kapcsolatos működési problémák pedig logikusan agresszivitáshoz vezethetnek, bár megfigyelték, hogy az amnéziás részeg gyakran úgy emlékszik vissza, hogy az előző este kimondottan szellemes úriember módjára viselkedett, de hogy ez konkrétan miben nyilvánult meg, arról fogalma sincs.