Az élet teli van olyan alkalmakkal, amikor egyetlen döntésen nagyon sok múlik. Ezen döntések közül sokat korrigálhatunk a jövőben. Azonban épp a drog az egyik olyan dolog, ahol erre a legkevesebb a lehetőség. Először játéknak tűnhet, és igazi arcát sosem mutatja meg annak, aki rabjává vált.

A filmek alapján, amiket láttam, a drogfogyasztók függőségük tudatában csak ritkán próbálnak ellene tenni. Mintha elvenné az erejüket a küzdéstől, közönyössé válnak a saját sorsuk iránt. Életcéljuk nem a szabadulás lesz, vagy a jobb életre való törekvés, hanem az, hogy napról napra megszerezzék a pénzt, amiből drogot vesznek. Olyanok lesznek, mint az alkoholisták: nincs pénzük semmire, de ha sikerül összeszedni pár forintot, rögvest újabb üveg lesz a kezükben.

Maga az alkohol is ártalmas a szervezetre, a drog azonban ennél veszélyesebb. Mivel házilag is készítenek kábítószereket, a szennyeződésektől és az összetevők nem megfelelő arányától súlyos, maradandó károsodásokat is szenvedhetnek a fogyasztók.

Én ugyan nem ismerek ilyen embereket, de biztos vagyok benne, hogy a személyiségük is megváltozik. Egyetlen cél lebeg a szemük előtt: a drog. Tudják, hogy szükségük lenne barátokra, segítségre, de talán nem merik bevallani. Ha ekkor még számít valamit, a büszkeségük segít a drogoknak, hogy visszatartsák a segélykérést. Inkább titkolják a problémát, minthogy szembenézzenek vele.

Ahhoz, hogy valaki drogfüggővé váljon, elég egy gyenge pillanat. Ha valaki rossz társaságba keveredik, és környezetének akar megfelelni, vagy rossz lelkiállapotban van és gátlásait akarja feloldani, vagy gondjait feledni, könnyebben elkezdheti. És ha elkezdte, folytatni is fogja, mert talán tapasztalatai ezt súgják neki.

Minden egyes alkalommal azzal biztatja magát, vagy nyugtatja lelkiismeretét, hogy az lesz az utolsó alkalom, és hogy bármikor képes lesz abbahagyni. Azonban a valósággal képtelen szembesülni, mivel a drogok károsak az agyra is. Mire rájöhetne, hogy így csak tönkreteszi az életét, már képtelen felfogni és javítani a helyzeten. Ha mégis erős egyéniség, és erre képes, az elvonási tünetek miatt sokat szenved, és utána könnyen visszaeshet. Csak azt kellene észrevenniük, hogy nem élhetnek teljes életet a drog árnyékában, és azt, hogy az nem old meg semmit.

Ha az emberek figyelnének egymásra, sok minden más lenne. Csökkenne az alkoholizmus, a szegények és hajléktalanok száma. Csökkenne a közúti balesetek száma, ha az emberek nem azt helyeznék előtérbe, hogy minél hamarabb a kijelölt helyre érjenek, hanem azt, hogy a lehető legtöbb ember biztonságban elérje célját.

A világ tele van problémákkal, amiket egyedül nem tud senki megoldani. Ahhoz, hogy bármi is megváltozzon, mindenkinek össze kellene fognia egy közös cél érdekében. Azonban ez lehetetlen. Mindig lesznek olyanok, aki más szemszögből nézik a világot, és előtérbe helyezik magukat a közjóval szemben. Nem érdekli őket a világnak csak az a része, amely őket érinti, és így nem látják a fától az erdőt.

Mint az alkoholizmus, a drogfüggőség problémájának megoldása is ilyen akadályokba ütközik. Akik egyszer besétáltak a csapdába, csak közvetlen környezetükre hagyatkozhatnak, akik pedig még nem próbálkoztak drogokkal, saját magukra támaszkodva kell, hogy nemet mondjanak, amíg ezt megtehetik.

Persze, én lekerekített oldaláról látom a világot, s habár tapasztalataim nincsenek, ez az én véleményem. Nekem fontos, hiszen így van valami támaszpontom, amely alapján én is nemet akarok mondani, akár az alkoholról, a cigarettáról vagy más drogokról van szó