- Hol van Lüke Szkájvólkmen?
Lüke felfigyelt rá és érdeklődéssel lépett az elmeroggyant egyénhez.
- Mit akar tőlem?
- Fiam – szólt az ápolt és átölelte Lükét.
- Maga is az anyám, vagy mi? – értetlenkedett az ifjú Teddy lovag.
- Nem, én az apád vagyok, az egykori Teddy, Anyegin Szkájvólkmen.
Lüke enyhe szívrohammal került a chicagoi kórház baleseti osztályára, ahol egy Rossz doktor nevű doki vette föl az adatait.
- Azonnal felküldöm Rossz doktorhoz, de előtte szólok Rossz doktornak, hogy elemezze a leleteit – mondta Rossz doktor, mire Lüke értetlenkedve megkérdezte:
- Mondja, itt mindenkinek ugyanaz a neve?
- Igen. Mi mindannyian rossz doktorok vagyunk.
- Kösz, akkor azt hiszem, nem kérek a szolgáltatásaikból – mondta Lüke és elhúzta a csíkot. Ropi-Van már kint várta és azonnal elkezdett kétségbe esni:
- Lüke! Az apád, Anyegin Szkájvólkmen elrabolta a királynőt. Most mi lesz?
- Visszamegyek és megküzdök vele – szólott Lüke és útnak indult Ropi-Vannal az oldalán. Pár lépés után egy szélsőjobboldali radikális tüntetésbe keveredtek. A tömeg a “le Buss-sal” kiáltást hangoztatta igencsak kemény szavak kíséretében. A viszonylag egyszerű belekeveredést követő kikeveredés következtében egy rémült emberbe botlottak, aki kérlelni kezdte őket:
- Kérem, bújtassanak el, itt meg akarnak ölni!!!
- Milyen név által jöttél eme világra, te elesett harcos? – nézett le rá Ropi-Van.
- Dzsordzs Buss Junior.
- Jól van. Tetszik a neved. Vélünk tarthatsz. Kitanítunk, és Teddy lovag lesz belőled.

A három harcos tehát elindult, hogy megküzdjön Anyegin Szkájvólkmennel, aki szervezkedett, és a saját oldalára állította Meglógot, a Meglóg-klánból és szittlovagot nevelt belőle.

Lüke, Ropi-Van és Buss megérkezett a nabúúi palotához, ahol szemtől-szembe állottak a setét oldallal. Mint ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva, egymásnak rontottak. Amíg Lüke, Anyegin, Ropi-Van és Meglóg egymást csapkodták, addig Buss és Amiládia félrevonultak és “megismerkedtek”.

Lüke és apja között is dúlt a párbaj:
- Élőlény?
- Nem.
- Tárgy?
- Nem.
- Fogalom?

Buss vezér és Amiládia kilenc hónap elteltével egy fiúgyermeknek örvendhettek, akit Állkapocsnak neveztek el. Lüke és Ropi-Van is győztek tehát, de még korántsincs vége nekije…

A kis csapat a lejtő alján gyülekezett egy kiadós síelés után. Már csak Buss hiányzott, de hamarosan ő is lehempergett a hegyoldalon. Leérkezése után meghívott mindenkit egy pohár kakaóra. Nem is sejthette, hogy ádáz ellenfele, aki elüldözte őt országából lesben áll, hogy megölhesse őt, így kétségkívül megszerzi a hatalmat a bolygón. A megfelelő pillanatban odaült Buss mellé a pultnál és mérget rakott a kakaóba. Buss nem vett észre semmit, hanem azt a bizonyos pohár kakaót a feleségének adta, maga pedig inkább egy deci rumot hajtott fel. Ettől kissé kába lett és dührohamban tört ki, mikor meglátta Amiládiát a földre rogyni a méregtől. A háttérben meghallotta gonosz ellenfele kárörvendő kacaját. Részegen tántorgott a terem közepére. Kieresztette fénykardját, és átkozni kezdte a gonoszt, aki elő is jött hamar.

- Ál Góré. Eljöttél hát… – rebegte Buss, majd nekirontott Górénak, aki egy hirtelen mozdulattal félreugrott és Buss, az ifjú Teddy-lovag kizuhant az ablakon, egyenesen bele a szakadékba, ami szélén a kávézó állott. Ez így szokott lenni. Góré most a megmaradt két Teddy felé fordult, hogy velük is végezzen. Lüke elő is készítette kardját, míg Ropi-Van csak egy kis szerkezetet kapott ki a zsebéből, amin egy gombot megnyomva egy zongora zuhant Góréra, szétzúzva annak minden egyes porcikáját.

Ezenközben azonban Anyegin Szkájvólkmen és MegLóg rútul csapdába csalták a bölcs Szóda mestert, hogy majd zsarolhassák Lükééket. Visszatértek a Nabúúra, de nem találtak senkit. Paróka kapitány sietett eléjük. Megpróbálta megakadályozni őket a továbbjutásban, de Anyegin egy enyhe csapással végzett az önfeláldozó kapitánnyal.

MegLóg elindult hát, hogy felkutassa a Teddyket. Sikerrel járt (gondolta ő). Egy közeli bolygón landolt. Csak két lény jelenlétét érezte. Ők lehetnek azok? Hamarosan kiderül, de lehet, hogy soha, mert a bolygó a felrobbanás szélén áll. Addig-addig barangolt, mígnem fellelte a két személyt, de ez mintha nem Ropi-Van és Lüke lenne. Ezek egymás ellen harcolnak. De kik ők? Közelebb ment, hátha megtud valamit. A két fél leállt a verekedéssel és mereven bámulták a közeledő MegLógot.

- A setét oldal? Remek. Én is onnan vagyok. A nevem Dermesztő – mondta a zilált, hüllőszerű lény.

A Nabúúra eközben megérkezett a két Teddy. Csodálkozva bámultak Anyeginre, aki mellett ott állt a bölcső, benne a kis Állkapoccsal.

- Kicsoda? – kiáltott Lüke. – Szóda? Életemben nem hallottam róla. Öld csak meg, engem nem érint – Ropi-Van egyetértően bólintott. Anyegin állkapcsa a földön landolt. Ideges is volt, mert nem tudta, hová tűnt MegLóg. Egy világ omlott össze benne… Most mi lesz? Mindenesetre előrántotta kardját és nekiesett a két Teddynek. Hatalmas harc kezdődött hármójuk között. Akkora szelet csaptak, hogy a kis Állkapocs bölcsője egy barlang felé kezdett csúszni, de mielőtt eljutott volna oda, véletlen aktivizálta a közeli atomreaktor önmegsemmisítőjét. A három harcos mit sem sejtett. Meglepődtek, mikor felrobbantak. A kis Állkapocs megúszta a robbanást a barlang mélyén, de a fejét igencsak beverte. A katasztrófa után megtalálták Anyegin, Lüke és Ropi-Van felismerhetetlenné égett testét. A magyar mentőcsapat Mancs segítségével a felszínre hozta Állkapcsot, de mivel eléggé elmebajos állapotban volt, egy elmegyógyintézetbe vitték. Itt cseperedett fel abban a hiszemben, hogy ő Michael Schumacher, egy Forma 1-es versenyző, de ez már egy másik trilógia.