Diáknapon a Megálló Csoport tagjai látogattak el hozzánk Csongrádra, a BJG-be. A Megálló Csoport egy leszokott drogosokból álló csapat. Ők meséltek nekünk a sok nehézségről, amit a drogozás mellett és alatt kellett elviselniük. A csoport 18-27 éves korosztályból áll. Most megtudhatjátok, vajon miért kezd el egy 18 éves "gyerek" drogozni. Milyen utat kell végigjárni a várt eredményért a nyugodt élet kezdetéig, vagyis a leszokásig.

-Honnan érkeztetek?

-Mit értetek az alatt, hogy talpra állt "szenvedélybetegek"?

-Ha egy drogos leszokik és elfelejti a múltját, hogy ő igenis drogozott, az bizony könnyen visszaeshet. Ez sem megy olyan könnyedén. Nap mint nap szembesülni kell a múltunkkal. És habár leszoktunk, mi akkor is - még mindig - szenvedélybetegek vagyunk.

-Mivel foglalkoztok? Tanultok, esetleg dolgoztok?

-Is-is, most mi itt nyolcan vagyunk, de rajtunk kívül még sokan vannak a Megállóban. Az idősebb korosztály tanít, a fiatalabbak tanulnak. Ez is iskola, mint a többi, csak sokkal bensőségesebb a hangulat a négy fal között.

-Minek a hatására döntöttetek úgy, hogy leszoktok a drogról és ezáltal ismét "normális" kerékvágásban éltek?

Mosolyognak. Azt hiszem, mindenki nevében beszélek, ha azt mondom, megijedtünk.

-Rengetegen halnak meg túladagolásban és a drog számos mellékhatásába. Ezen mi túl akartunk lépni. Habár a leszokás is egyfajta tortúra volt. Elvonási tünetek, stb. meg aztán a tanulás miatt is. Rájöttünk, hogy előttünk az élet és (ez mindenkinek szól) nem érdemes elszúrni egy "kis" tinédzserkori lázadozással.

-Én sosem választottam drogos csajt. De ez egyénenként változó. Nálam szerelemről sosem volt szó. Jól jött, ha a csajnak volt lakása, ahol meghúzhattam magam.

-Mit gondoltok, a mai fiatalok miért kezdenek el drogozni?

-Főként a kíváncsiság és ahogy már érintőlegesen említettük, a tinédzserkori lázadás az oka. Sok kis dolog miatt: nem megy jól a suli, otthoni balhék, stb.

-A drog nagyon drága. A pénzt honnan szereztétek rá?

-Melyik városban a legelterjedtebb a drogozás?

-A családotok hogyan fogadta a le- illetve rászokást?

-Pár embernek - akik most itt vannak, nem tudják a szülei. Akiknek tudják, azoknál teljes erőbedobással küzdöttek azért, hogy leszokjon. Rehabilitációs központokba hordták, stb. ezek után a leszokás már bizonyára nem is kérdéses…mindenki nagyon boldog volt.

-Mennyiben változott meg az életetek, mióta leszoktatok?

-Teljes mértékben. Más az életvitelünk. Nincs az az állandó feszültség, ami mindig is jelen volt. Jobban tudunk koncentrálni és ismerkedni is. A suli is jobban megy.

-Amikor füveztem, nagyon boldog voltam. Úgy hittem, ez az igazi élet, ez az, ami nekem kell. Most már átlátom a helyzetet. Mindvégig egy álomvilágban éltem, amit én építettem fel magam körül. Védtem magam a támadásoktól olyan módon, hogy gyáván elmenekültem és a drogot választottam. Ez nem megoldás! A problémákkal szembe kell nézni, hiszen maguktól sosem oldódnak meg. Mindig tisztán kell látni a helyzetet, és józan belátásunk szerint dönteni. Gondoljunk csak bele: az élet ebből áll. Döntésekből, melyeket mi hozunk. Éljünk e szerint. A boldogsághoz és a sikerhez nem kell más, csak lelkesedés.

Ezekkel a szavakkal búcsúztak tőlünk a Megálló Csoport tagjai. 8 életerős, vidám fiatalember, akik már tudják, mit kezdjenek az életükkel. Hosszú, rögös, nehéz úton jutottak el idáig, de már tudják, mi a jó nekik, mire van szükségük. Innentől lép érvénybe a felnőtté válás. Lehet, hogy mindannyian "felnőtt fejjel" vágtak bele a drogozással járó életvitelbe, de már ők is merészen állíthatják: csak mióta leszoktak és tiszták, csak azóta igazán felnőttek, végre felnőttek az igazi, rendes élethez.

Siha Andrea