Nyitó szakmai előadást a diákjogok érvényesüléséről Dr. Bíró Endre jogász, közoktatási szakértő tartott. Már a legelején megnyerte magának a közönséget, ugyanis előadását így kezdte, idézném: "Nem szeretnék úgy járni, mint az előttem szólók, hogy úgy érezzétek, öltönyös urak beszélnek a gyerekkorukról." Evvel a megdöbbentő, őszinte kritikával vonva magára a figyelmet kezdte mondandóját. Első gondolatként maga a jog fogalmát tisztázta számunkra és leszögezte, hogy a jog egzakt, belső meggyőződésnek itt nincs helye! Azt hiszem, ezt jó, ha mindenki észben tartja - az, aki ezzel foglalkozik vagy az, aki esetleg erre a pályára készül. Majd feltette azt a költői kérdést, hogy a jogok meg tudnak-e jelenni az iskolában? Erre kaphattok választ a következő pontokban:

• A közoktatási törvényt - elképzelése szerint - kötelezően oktatni kellene a tanárképző főiskolákon, hiszen ma úgy kapnak a pedagógusok diplomát, hogy nem is látták a törvényt. Ha nem ismerik, hogyan tarthatnák és tartathatnák azt be?
• A jogvédelem ma Magyarországon nem erény. A jogvita kivitele az intézmény falai közül "bűn", nem elfogadott magatartási forma. Ezen kellene változtatni!
• A megfelelő oktatás elve szerint a jogok elenyésznek pl: tantárgyválasztás joga vagy pedig a képességekhez mért számonkérés. Ismerős? Saját példájából kiindulva egy beszédhibás tanulónak, ha jogosan kéri, jó volna, ha nem egy egész osztály előtt kellene ismertetni, pl. egy memoritert.
• Az integrált oktatás elve szerint: a jog nem léphető át pl: véleménynyilvánítás joga, ami igaz, '48-as alapelv, de minden állampolgár alkotmányos joga. De senki se feledkezzen meg arról, hogy jogai vannak a pedagógusnak is! A példánál maradva véleményalkotási joga - hogy csak egyet említsek - és ez nem egyenlő a jó hírnév sérelmével (amikor valaki valótlant állít valakiről). Ez vélemény és nem tényállás.
• Diákönkormányzat jogainak gyakorlása annak működésében: szerinte az a baj, hogy nincs a rendszernek emlékezete. Nincsenek az elért eredmények belevésve a házirendbe. (Ezzel maximálisan egyetértek, igaza van!)

A következő előadó személyében Pál Tamás közoktatási szakértőt tisztelhetjük, aki szociológiai megközelítésben beszélt: a diákönkormányzatok (lehetséges) szerepéről az oktatásban. Tudni kell róla, hogy húsz évig nem publikálhatta írásait - ő már csak tud valamit! - és ezt a helyzetet úgy próbálta megváltoztatni, hogy minden héten írt egy cikket, hátha a bürokratikus cenzúra útvesztői között sikerül átcsúsznia csak egynek is…Szerencsére ez így lett. Alaptételként ismertette velünk, hogy szerinte az állam és állampolgár viszonya úgy alakul, mint iskola és iskolapolgár viszonya. Egy államnak lehet szegény vagy erős hadserege, de lehet szegény hadserege, amely átgázol a polgárok jogain. Kivétel, ha stabil törvények uralma védi őket, kollektív érdekvédelem és pártatlan, független bíróság. Végül még mindig ott marad a nyilvánossághoz, kompetens személyhez fordulás joga. A diákönkormányzatok működési feltételeit hét pontba szedte:

1. Legyenek előtte olyan minták, amik érthetőek, beköltözhetőek, lakhatók és módosíthatók.
2. A segítőnek két funkciót kell betöltenie: a DMSP-nek (diákmozgalmat segítő pedagógus) presztízse kell, hogy legyen és szavazati joggal kell, hogy rendelkezzen. Fontos, hogy egy szervezettől (mint az OKÉ és a PMDH) mintát és tájékoztatást kapjon.
3. Saját vagyonnal és infrastruktúrával kell, hogy rendelkezzen, kölcsönös felelősség és jogok tudatában.
4. Elegendő ön-, hely- és társadalomismeret szükséges.
5. Valóságos, tétre menő gyakorlóterepet kellene biztosítani. (Szükséges volna egy állampolgári ismeret és technika tantárgy.)
6. Ahol diákönkormányzat működik, ott konfliktusokra derül fény: - a petíciós jogot be kell építeni.
7. Szükséges az érintettek felismert érdekein nyugvó motivációja.