STAR WARS – EPISODE 0
AZ ANYÁM TYÚKJA

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…

A gonosz szövetségbe tömörült birodalmiak megtámadták Amiládia királynő bolygólyát, a Nabúút. Mivel a királynő csak nemrégen vásárolta bele magát a trónba, még nem tudta mit kell ilyenkor tenni. A gonosz Dárt Veder pedig űrcsónakjában a bolygó felé közelít…

Amiládia királynő tétlenül fetrengett trónszékében és a miatyánkat mormolta, vajmi kevés sikerrel, mert a galád, rettenthetetlen, de lefizethető álnok gazember, Dárt Veder betoppant a trónterem ajtaján, illetve betoppant volna, ha be nem veri a fejét a felső ajtólécbe. Miután túljutott a rendkívül nehéz akadálypályán, ami a királynőhöz vezetett, egy asztalt hozatott be katonáival, majd, mint ahogy a vérbeli angolok szokták, elfogyasztotta ötórai teáját. Mikor ezzel is megvolt, a királynőhöz fordult:

- Amiládia! El akarom foglalni a bolygódat, hogy aztán filmet csináljanak belőle. Mit szólsz hozzá?

- Rendben, de 60%-ot kérek a részesedésből – válaszolta a királynő.

- Ez pofátlanság! 90-10. Ez az arány való a kedvemre.

A királynő nem engedett, így Veder nagyúr mérgesen kirohant a teremből, hogy riassza félelmetes hadseregét, hogy leigázzák a bolygót. Eközben Amiládia a telefonhoz sietett és fölhívta egyik haverját Hang Szóró-t, aki barátnőjével, Lejla herczegnővel máris a Nabúú segítségére sietett. Útközben beszóltak a Teddy-lovagokhoz is, akik Kváj-Gon Dzsinnel az élükön szintén a veszélyben lévő bolygóra siettek.

Mindenki ott volt tehát, aki csak számított: Kváj-Gon Dzsinn, Ropi-Van Damme (őt csak Ropi-Van-nak nevezik a haverjai), Lüke Szkájvólkmen, a Szkájvólkmen dinasztia legifjabb sarja, Hang Szóró és Lejla herczegnő. A SETÉT oldalt a kémiaórákról ismertté vált Dárt Mól és a lefizethető Dárt Veder képviselte.

Na ezek, úgy ahogy voltak előrántva Teddy kardjaikat egymásnak estek. A nagy egymásnak esés közepette hullottak a fejek, meg minden addig, amíg már csak Lüke Szkájvólkmen és egy bödönnel a fején csatába induló Dárt Veder nem maradt a trónteremben. Dárt Mól a maradékot, Ropi-Van-t és Kváj-Gont elcsalta egy hangárba. Ezidőalatt Amiládia, aki eddig egy szemetes kosár mögött bujkált most előjött, hogy eltakarítsa a maradványokat az útból, amely út a SETÉT oldalhoz vezet.

Ezenközben azonban a világűrben egy űrsikló kering. Egy fura figura vezeti, látszik rajta, hogy még életében nem ült gépben. Olyannyira nem, hogy véletlen bekerült a Nabúú légkörébe és a palota felé zuhan… Micsoda véletlen, nem?

Mól nagyúr és a két Teddy-lovag már nagyon izzadnak, ugyanis Ki nevet a végén?-t játszanak és nagyon szoros a meccs, de jön a csapó és felvétel! Fölkapják kardjukat, majd Dárt Mól kapásból kettéfűrészeli Kváj-Gon kedvenc kötetét, a Lenin-összest, minek következtében Kváj-Gon félholtan rogy össze. Ez Ropi-Van-t is megviselte, hiszen ő is szerette a művet, de ez már a múlté, s nekirontott Mólnak és kirakósjátékot csinált belőle.

A trónteremben viszont Dárt Veder került fölénybe; kardját Lüke nyakához szegezi:

- Állj már át a SETÉT oldalra, te! Hányszor mondjam még? Irgumburgum.

- Hagyjál már! Nem állok.

- Hát így állunk?! Tudd meg, Lüke Szkájvólkmen, én az anyád vagyok.

- Mami? – kérdezte Lüke, de választ nem kapott, mert a palotába becsapódó űrhajó elsodorta és halálra zúzta az újdonsült anyát. A roncsokból előkászálódott az “ittas vezető” és bemutatkozott:
- Dánken MegLóg vagyok, a MegLóg-klánból. A forgatásra jöttem.

Vajon milyen bonyodalmakat okoz MegLóg? Még nem tudom, de mire a következő rész írására sort kerítek, kitalálom. Legyetek türelemmel!

Bölcskei Molnár Imre