András képviselő. Ikszipszilon város sikeres képviselője. Becsületes embernek számított, mert az általa elsikkasztott pénz mennyisége nem ütötte meg az átlagot. Nagy reményekkel indult neki pártjával az idei választásoknak is. Úgy gondolta, az emberek ismét belé helyezik a bizalmukat az ikszipsziloni választókörzetben. Hevesen folyt a kampányolás a többi párttal szemben. Megígérték a már megszokott füveket meg fákat, amik az embereknek már a könyökükön jöttek ki, de így a Választások tájékán ez már szinte szokás, hogy ezeket megígérjék. András sem tett másképpen az ő körzetében, ám a döntő pillanatban alul maradt a konkurens párt képviselőjével szemben. Nem volt nagy a vereség mértéke, de ez lelkileg mégis nagyon megviselte Andrást. Napokig aludni sem tudott, csak forgolódott éjszakánként. Nem tudta, hol keresse a hibát a gépezetben. Hogyan kaphatott ki? Egy nap fogta magát, és egymás mellé rakta az ő és konkurense által ígért badarságok listáját és döbbenten tapasztalta, hogy az az álnok gazember, az a gátlástalan fráter egy, azaz egy százalékkal több juttatást ígért a munkanélkülieknek. Andrásnak felment a vérnyomása és hátrahőkölt az Angliából hozatott Viktória korabéli karosszékébe és szívszakasztóan zokogni kezdett. Mit ér most már az élete? Mi lesz így szegény bukott képviselőnkkel? Hogyan adhatja meg így a családjának a mindennapi kenyeret? Teljesen elkeseredett hősünk. Csak ez az egy százalék járt a fejében. Meg az, hogy mit fog tenni ezután. Hát mit szokott ilyenkor tenni egy normális ember? Felmászik a hídra, és a folyóba veti magát. András is emellett döntött. Felmászott hát az ominózus hídra és a mélybe ugrott. Belezuhant a várost átszelő csatorna koszos vizébe, és hagyta sodortatni magát egy darabig, de mikor érezte, hogy ez az öngyilkosság dolog nem jött össze, fogta magát és a partra mászott a derékig érő léből, aztán hazavánszorgott. Útközben elhaladt amellett a bizonyos két méter magas fahíd mellett is és a fejét csóválta. Mit ronthatott el?