Textilképekbe öntött érzelmek
Csongrádon a Piroskavárosi Általános Iskolában kiállítás-megnyitót rendeztek. A tárlat témája a textilképek voltak. Oláh Nóra makói tanárnő és egyben a képek készítője Vele készítettem riportot. Elárulta hogyan készül egy-egy textilkép és megannyi érdekes dolgot erről a művészeti ágról.
- Kérem, mutassa be magát pár szóban!
- Oláh Nórának hívnak, 1986-ban végeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán. Majd Makóra kerültem a József Attila Művelődési Központhoz, mint vizuális művészeti előadó. Munkaköröm abból állt, hogy képzőművészekkel foglalkoztam, kiállításokat szerveztem, a művésztelep ügyintézését bonyolítottam. Pedagógusként hatodik éve dolgozom egy alapfokú művészeti iskolában, ahol képzőművészetet tanítok. Emellett Földdeákon, Makó mellett egy kis faluban, tanítok rajzot ötödik-hatodik osztályban.
- Honnan jött az
ötlet, hogy ilyen jellegű alkotásokat készítsen?- Teljesen otthon lévő anyagokra való rácsodálkozásból eredt az ötlet. Minden szempontból teljesen önálló, vagyok, tapétázástól a lakástextilek elkészítésén át. Minden alapanyag adott volt, és régóta érdekelt, hogy hogyan lehet plasztikus képeket készíteni textilből. Ebből következik, hogy kikísérleteztem a tapétaragasztó és textil együtteséből ezeket a képeket. Először még csak az alkotás öröméért, később már egyre konkrétabb dolgok miatt.
- Hobbiszinten csinálja ezt, vagy vannak egyéb elképzelései is ezen a téren?
- Mindenképpen hobbiszinten indult, egyszerűen a játék kedvéért, később a visszajelzések arra utaltak, hogy érdemes lenne ezzel komolyabban is foglalkozni. Sokszor pszichoterápiás hatása is van, tehát sokszor a gondok elől az ember alkotásba menekül, és ilyen formán siet az alkotás az én segítségemre. Fordult már elő olyan, hogy konkrét megrendelés érkezett, és annak próbáltam ezzel a technikával eleget tenni.
- Honnan meríti az ihletet a képeihez?
- Elsősorban a saját életemből, mint már említettem pszichoterápiás hatása van, tehát saját nyűgjeimet, bajaimat, fájdalmaimat így teszem vizuálissá, és láthatóbbá, és találok rá éppen ezzel a munkával megoldást.
- Körülöttem szebbnél-szebb képek találhatók. A színeket mi alapján válogatja ki?
- Főként a saját ízlésvilágomból merítek, soha nem használok olyan színt, ami tőlem idegen, tehát a harsány, erős színeket elkerülöm. Általában a kékes, hidegebb tónusokat szeretem, illetve a melegebb földszíneket, mint például a barna. Szeretem a kontrasztokat, vagyis szeretem, ha egy képen belül éles fényes hatások váltakoznak. Mondjuk nagyon sötét tónusokkal, vagy legmelegebb színek a leghidegebbekkel., hiszen ezek mind a mondanivalót próbálják megerősíteni.
- Vann
ak képei, melyek kifejezetten makói ihletésűek?- Csak annyiból, amennyire én Makón élek, és minden munkámat Makón készítettem. Kimondottan nincsenek olyan képeim, melyek a város hatására készültek volna.
- Az ön munkája Makón részesül-e valamiféle támogatásban?
- A régi népművelői kapcsolataimat használom föl, így a város közéletébe eléggé módomban volt belefolyni. A makói könyvtárral alakítottam ki nagyon jó kapcsolatot, és nekem mindig adnak lehetőséget arra, akár évről-évre, hogy az újabb munkáimat bemu
tassam, és tényleg erre minden támogatást megkapok. Úgyhogy nagyon szívesen is állítok ki Makón.- Miért pont textíliákkal dolgozik?
- Ez az anyag mindig is közel állt hozzám. Varrással nagyon szeretek foglalkozni gyermekkorom óta, és mindig textil közelben éltem. Valahogy mindig megfogott ennek az anyagnak a képlékenysége és a formálhatósága. Alkalmazkodom az anyaghoz, és az anyag is hozzám, ezért vagyunk, azt hiszem, jó barátok.
- Mennyiben más textillel dolgozni, mint más anyagokkal?
- Igazából más anyag
gal még nem is nagyon próbálkoztam. A grafika állt régebben közel hozzám, illetve a mai napig is foglalkozom grafikával. A szobrászat az nem vonzott annyira, csak amennyi tanulmányaim során kötelező volt. Mindig inkább a textil felé orientálódtam. Ebben benne van a síkszerűség, a plasztikusság, a színezhetőség, a saját színei, és ezeknek megannyi választéka.- Milyen technikával készülnek ezek a képek?
- Ezek plasztikus textil képek, tapétaragasztó segítségével rögzítem az alaphoz és teszem formázhatóvá. Néha (főleg textil szobrok esetében) gipszet keverek a tapétaragasztóhoz, de igazából csak a tapétaragasztó a fő alapanyag.
- Voltak már ehhez hasonló tárlatmegnyitói?
- Olyan, hogy magam nyissam meg, még nemigen volt. Másoknak már nyitottam meg sok esetben. Számomra is mindig találok valakit: barátot, ismerőst, aki megnyissa. Ez egy formabontó megnyitó volt, hogy a magam kiállítását én nyissam meg. Ilyen is kell, végül is. Szívesen vállalom máskor is!
- Nagy az érdeklődés a képek iránt?
- Általában igen. Ez
mindig jólesik, hiszen mindig inspirál a következő munkára. Nincs sok lehetőségem kiállítani, csak évente három-négy alkalom, de ilyenkor feltöltekezem.- Milyen régóta foglalkozik ezzel?
- Több, mint tíz éve. Egészen pontosan 1990-ben kezdtem el ezzel foglalkozni, de rendszeresen kiállítani 1997-től kezdtem el.
- A helyszín meghatározza a kiállítások jellegét?
- Teljesen meghatározza, és mivel ezen a téren már nagy gyakorlatot tudtam szerezni mások kiállítása révén, minden helyen megpróbálom a rendelkezésre álló eszközökkel és idővel kihozni a maximumot, tehát minden helyszín olyanná tehető, hogy kiállításra alkalmas legyen.
- Milyen érzés iskolai tárlaton bemutatni a képeket?
- Talán a legjobb, hiszen magam is pedagógus révén a gyerekközönséghez tudok legjobban szólni, hiszen velük kommunikálok nap, mint nap, és kicsit otthon érzem magam közöttük.
- Családja hogyan fogadta ezt, és mit szóltak hozzá?
- Nagy türelem kell hozzá, mert a családom a tanú rá, hogy elég nagy szétpakolással jár egy-egy munkához való nekifogás. Érdekli őket, de ők maguk nem próbálkoznak vele. Beérik azzal, hogy nézik, először találgatják, hogy mi készül belőle, mert igazán csak a végső formájában derül ki, hogy mit ábrázol. Nézegetik, érdekes játéknak tartják, amikor kész, méltányolják. Ha idejük van, még kiállítás-megnyitóra is eljönnek, de inkább a türelem az, ami az ő hozzáállásukra jellemző-
- Köszönöm szépen, és sok sikert kívánok a következő képekhez és a következő megnyitókhoz!
- Én is köszönöm.
A riportot készítette: Siha Andrea