November 21-én nálunk járt a Viva+ két jól ismert tagja, Dorka és Balázs, hogy a Megálló című műsort itt, a mi iskolánkban forgassák. Az alapján, hogy mennyien tolongtatok körülöttük, arra a megállapításra jutottunk, hogy mindenki (vagy legalábbis majdnem mindenki) örült az idelátogatásuknak. Azt gondoltuk, biztos szerettetek volna velük beszélni, de mivel ez nem volt lehetséges, mi egy pár kérdést feltettünk Dorkának.

-Nem tudtam, hogy műsorvezető szeretnék lenni, de az voltam. Ugyanis dolgoztam 14éves koromtól 18éves koromig, pont a gimnáziumi négy év alatt egy televíziós műsorban, a Magyar Televízióban, mert még nem volt más televízió, és azt gondoltam, hogy ez most csak egy hobbi erre a négy évre. Jól kerestem vele, természetesen csak annyira, hogy ezzel sokáig fogok foglalkozni. Aztán volt egy kis kitérő is az életemben, végül rájöttem, hogy ez a dolog az érdeklődési körömhöz is közel áll és azt hiszem, hogy talán a képességeimhez is.

-Az az igazság, hogy amikor én a gimnáziumba jártam, és csináltam ezeket a televíziós műsorokat, akkor állandóan a tévés stábbal voltam, tehát én nem igazán ismertem meg az osztálytársaimat, sajnos. Mivel mindig sokat tartózkodtam forgatásokon az ott megismert emberekkel jártam bulizni. Tehát nálam idősebb emberekkel, úgyhogy a gimnáziumi éveim nem az iskolapadban teltek el leginkább, az emlékeim szerint legalábbis nem. Ha kiszámítjuk, hogy mennyi időt voltam gimnáziumban és mennyit forgatáson, lehet, hogy gimiben töltöttem több időt, de hatásosabb élmény volt részt venni idősebb emberekkel egy izgalmas forgatáson.

-Valószínűleg ha a legszebbek lettek volna, akkor nem lett volna kedvem mást csinálni mellette. Nekem nem volt szerencsém, valószínűleg nem egy olyan osztályba kerültem rögtön, ahol hozzám hasonló emberekkel találkoztam. Később, amikor megismerkedtem az osztálytársaimmal, akkor láttam, hogy sok nagyon szimpatikus ember van köztük, de akkor jobban vonzottak az idősebbek, a 20 évesek. Azt gondoltam, hogy tőlük fogok tanulni, meg hogy abba a társaságba tartozni az sokkal menőbb dolog.

-Amikor a gimnáziumban csináltam, akkor még egyáltalán nem támogatták, főleg nem az apukám, mert neki is az volt az elve, hogy tanulni kell ezekben az években, ebben igazat is adok neki. Nem voltam rossz tanuló, de nem is igazán kellet tanulnom, mivel elég jó a memóriám. De aztán felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahová viszont nem az alapján veszik fel az embert, hogy hány pontja van, szintén nem az alapján, hogy mit tud a tankönyvekből, hanem inkább az általános műveltség számít, meg a szakmára való alkalmasság, így aztán nekem nem volt ebből problémám. Tulajdonképpen egyszer voltam írásbelizni tudományegyetemen, az ELTÉ-n. Ott is csak azért az írásbelire mentem el, és a szóbelire már nem, mert addigra már tudtam, hogy felvettek. Nekem sohasem kellett úgy tanulnom, hogy leülök és magolok.

-Nagyon jól fogadtak. Olyan gondom nem volt, hogy nem fogadtak jól, csak egy más közeg volt, és mindig nehéz az embernek egy új közegbe megtalálnia a helyét. Aztán nekem is jöttek olyan e-mailek, amik ezt szóvá is tették, hogy úgy látszik, még nem tudom, hogy hogyan szeretnék egyáltalán műsort vezetni ezen a csatornán, vagy mit szeretnék itt képviselni. Ez bárhol megtörténne és meg is történik mindenkivel, aki új helyre kerül, mert fel kell mérned a viszonyokat, hozzá kell magad igazítanod. Aztán persze leginkább az a fontos, hogy megtaláld benne önmagad. Ennek időt kell adni, mert ez nem megy gyorsan.

-Alapvetően egy televíziós közeg az mindenütt hasonló, én már lassan minden nagy televíziós csatornát végig jártam. Tehát egy stáb az mindenhol, pont ugyanolyan. Az operatőrök azok ugyanolyanok minden csatornán, mert operatőrnek lenni az egy külön látásmód, és így aztán általában a stábtagokkal volt talán a legkönnyebb dolgom. Volt olyan szerkesztő is, akivel régóta ismertük egymást, ezért vele szintén semmi gond nem volt. /közben bejött a Zanzibár női énekese, Rita, hogy káros szenvedélyét kielégítse. Vagyis dohányzott./ Szóval leginkább a háttér tagokkal találtam meg rögtön a hangot, a műsorvezetőkkel is, de a műsorvezetőknél sokkal jobban elválik, hogy ki milyen személyiség, mint a háttér embereknél. Mondjuk, nem tudom, lehet, hogy ez csak az én tapasztalatom.

-Ezzel a szerkesztő lánnyal, akit mondtam, aki Premier Pláne című műsoromat szerkeszti most. És mivel már korábban 2-3 műsorban is dolgoztunk együtt más csatornákon is. Teljesen véletlenül egyszerre kerültünk a Z+-hoz, ezért sok közös dolgot átéltünk. Vele jövök ki a legjobban, Xéniának hívják.

-A Junkies egy kicsit távol áll tőlem, hát a Zanzibár, itt a Rita a szobában /nevet/, most mit mondhatnék? De az tényleg igaz, hogy még Zsu is elmondta egyszer a Top40-ben, hogy amikor megjelent ez a slágerük, a “Nem vagyok tökéletes”, éjjel-nappal azt énekeltem és épp aznap vették fel a Top40-et és Zsu-nak ez volt a felkonferáló szövege, hogy “Dorka itt járkál a folyosón, és azt énekeli, hogy nem tökéletes.” De tényleg ezt a dalt nem lehetett kiverni az ember fejéből. A második klipjük is nagyon tetszik, az is nagyon-nagyon jól sikerült, úgyhogy a Zanzibár az viszonylag közel áll az én stílusomhoz. Egyébként Sting a kedvencem.

-Szerintem a Sting lenne. Robbie Williams lenne a másik kedvencem, neki főleg a személyisége, ami megragadott nem a zenéje, de azt is nagyon szeretem. Mondjuk egy interjúban kifejezetten érdekes a Robbie Williams, mert csupa irónia, semmit nem lehet komolyan venni, és mindegyik riportja, szerintem elég mély annak ellenére, hogy elviccelgeti a dolgokat. Ő egy nagyon értékes fickó

-Nyáron bulizok, télen visszahúzódom. Pont most beszéltem a Ritával /Zanzibár énekese/ erről, hogy nekem ilyen téli depresszióm van abból a szempontból, hogy sokkal többet eszem, kevesebbet járok ki és meghízom.

-Láthatjátok, hogy ez nem egy olyan csatorna, ahol meg lehet öregedni, mert ugye 30 évesen nem hiszem, hogy még itt leszek, már csak azért sem, mert nem viseli el a képernyő az idősebbeket, ebben a műfajban. De utána is tévézni szeretnék, vagy újságot írni. Maradok a médiában, mert az biztos, hogy ez a terület hozzám közel áll. Igaz vannak benne problémáim, de azért biztos, hogy a médiában fogok dolgozni.

-Voltam már olyan helyzetben, amikor sokan felismertek. Például, múltkor kint voltunk a korcsolyapályán, és ott 12 és 16 óra között bezárják a pályát, mert akkor csak edzés zajlik, de a pálya körül ott vannak a kirándulók, akik a ligetbe kimennek. Mi meg akkor is forgattunk, és jöttek a sztárvendégek. Az egyik együttesből jött egy lány, aki nem nagyon tudott korcsolyázni. Ezért mondtam, menjünk pár kört, és ahányszor mentünk egy kört, ott a kirándulók ordítottak nekem, pedig ott volt ez a másik lány.is. Ő egy sokszor szereplő lánycsapat tagja. Mindenesetre így kifejezetten kellemetlenül éreztem magam, hogy ne csak nekem kiabáljanak, amikor egyszer együtt korizunk, hanem a másik lánynak is kiabáljanak. Most már nem zaklatnak annyian az utcán, most már nem annyira zavar, mint az elején. Nyílván akkor még nem tudtam vele mit kezdeni. Most meg már megszoktam.

-A Premier Plánét szeretem a legjobban, valószínűleg azért is, mert a filmművészetire jártam, így nagyon kötődöm a filmekhez. És mint mondtam, a szerkesztőjével egészen közeli a kapcsolatunk. Vele fél szavakból megértjük egymást, hagyja, hogy azt csináljam, amit gondolok, és nem akadályozza, hanem segíti a munkámat, ez nagyon fontos. Azt hiszem egy műsorkészítésben, nem mindig az a fontos, hogy az embernek a műsora olyan-e, amilyennek megálmodta magának, hanem hogy a stáb, illetve a légkör milyen a forgatáson. Ha az a lehető legharmonikusabb, akkor az lesz a kedvenc műsorom.

-Hetente minimum egyszer, de megpróbálok minél többször. És mióta vezetem ezt a műsort, azóta nem megyek el minden filmre, mert sokkal jólértesültebb vagyok, ugyanis kapok több mint 10 oldalas sajtóanyagot, hogy milyen film következik. Minden részletét elolvasom, sőt ezen kívül látom az előzeteseket, meg az annál sokkal részletesebb anyagokat, werkfilmeket. Így sokkal könnyebben eldöntöm, érdekel vagy sem az a bizonyos film. Egyébként szeretném, ha készülnének jó krimik, olyanok, amik Hitchcock keze alatt készültek, ő az egyik kedvenc rendezőm. Szeretem a jó vígjátékokat, de minden műfajban lehet jó filmet készíteni, ezért végül is nincs kedvencem.