A természetbe vágyakozás hajtott bennünket egy kerékpártúrára a Tiszagáton.
Mindez egy szép tavaszi hétvégén történt. Összeverbuváltuk néhány ötödikes
és hetedikes diákunkat, akik egy kb. 80 km-es túrára alkalmas biciklivel
is rendelkeztek, és nem utolsó sorban kedvet, kitartást éreztek magukban,
hogy a tervet teljesítsék.
Reggel 8-kor az iskola elől indult a népes sereg. Kb. 20-an voltunk. A szentesi hídig libasorban közlekedve haladtunk a Tiszagáton, onnan pedig az országúton "begurultunk" a város központjába egészen a cukrászdáig, hogy pihentetőleg elnyaljunk néhány gombóc fagyit. Ezzel jól fel is lendítettük a forgalmat.
A pihenőidő mindig gyorsan telik, de lassan tovább kellett indulnunk, hiszen a túrát csak egy naposra terveztük, és volt még hátra néhány kilométer. Visszafelé a már jól ismert aszfaltos úton haladtunk a hídig, ahonnan még a Tiszán való átkelés előtt lekanyarodtunk jobbra, a töltésre.
Ez a földút folyamatosan a Tisza jobb partján haladt, majd észrevétlenül csatlakozott a Körös folyó gátjához, és mi ezen haladtunk tovább. Szelevény érintésével megérkeztünk Kunszentmártonra, amely egy Körös-parti néhány ezer főt számláló település.
Kicsit elültük a fenekünket, és eléggé megszomjaztunk, így újra hosszabb pihenőt szavaztunk meg magunknak, amit szintén egy cukrászdában töltöttünk. Ki süteménnyel, ki fagyival pótolta az elhasznált energiát, majd újra nyeregbe pattantunk. Átkerekeztünk a Körös-hídon, és a folyó másik partján közelítettük meg a gátak találkozását.
Néhányan el sem tudták képzelni, hogy merre tekergünk, de amikor elérkeztünk a csépai út és a gát kereszteződéséhez, mindenkinek világossá vált, hogy hol járunk. Jobbra legurultunk a lejtőn, és átzötyögtünk a csongrádi pontonhídon a Tisza jobb partjára, ahonnan érzékeny búcsú után mindannyian hazafelé vettük utunkat.
