1997. május elseje volt, hajnali 5 órakor gyülekező a csongrádi vasútállomáson.
Irány
Eger,
majd onnan Várkút. Legjobbnak láttuk, ha "eltűnünk" három napra ezen a négy
napos hétvégén.
Már 11 órára beérkezett a
vonatunk,
ahonnan átsétáltunk a buszmegállóba, és rövid várakozás után felszálltunk
a Várkút felé tartó járatra. A busz nem vitt egészen a turistaházig, így
még kb. 3 km gyaloglás várt ránk a bekötőúttól.
Előre megrendelt szállásunkat elfoglaltuk, megismerkedtünk a környékkel és a
helyi "lakosokkal". Megebédeltünk a hozott szendvicsekből, majd a gondnok
kíséretében
felmásztunk
a közeli Várhegyre. Kérésére egy nemzetiszínű zászlót
tűztünk ki a legmagasabb fa tetejére ünnepünk tiszteletére.
A házunk előtt jól látható irányjelző táblák tájékoztattak bennünket a környék
látnivalóiról,
és arról, hogy azokat mennyi idő alatt érhetik el a gyalogos
turisták. Tűzrakóhely is volt, de mi erre sajnos nem készültünk, így nem
tudtunk sütni-főzni. Megrendeltünk másnapra egy kétfogásos vacsorát, amit
a házi konyhán készítettek el.
Első nap este még energiánk teljében voltunk, és vacsora után éjszakai túrára
indultunk. Felszerelkeztünk zseblámpával, és elindultunk a Nagy-Egedre, hogy
a Dobó István-kilátóból megcsodálhassuk a kivilágított Egert. Vissza a
Tiba-kút
felé mentünk. Ezután a kiadós 8 km-nyi "séta" után mindenki fáradtan
ájult be az
ágyba.
Vasárnap reggel elindultunk az egész napos
túrára,
amely a következő útvonalat jelentette: Várkút - Vasbánya-tető - Török úton
Büdös-kút-tető (Völgyfő-ház) -
Odorvári-rom
- a Hór-völgyön át Bükkzsérc - Novaji-kunyhó -
Vasbánya-tető - Várkút.
Ez után a majd 30 km után valóban jól esett a 7 órára rendelt, de 8-kor tálalt
gulyásleves palacsintával. Fáradtságunk ellenére felvetődött a kérdés, hogy
lesz-e éjszakai túra. Sötétedés után néhányan még elsétáltak a turistaháztól
2,5 km-re levő Síkfőkútra, és teli élményekkel tértek vissza.
Már ez alatt a másfél nap alatt is elég sok km-t tettünk a lábunkba, mégis
akadt néhány lelkes ifjú, aki fakultatív program keretében a hazautazás
reggelén besétált Egerbe, ami 10 km-t jelentett. A többiek autóbusszal
szállították el csomagjainkat. megbeszéltük, hogy a várnál találkozunk
1 órakor, és akkor még mindig marad 2 óra a vonat indulásáig.
Sikerült is az időpontokhoz tartani magunkat, így egy kis sétára még mindenki
elmehetett, majd közösen kibaktattunk a vasútállomásra. Szerencsésen elértük
vonatunkat, és kellemesen elpilledve zötyögtünk hazáig.
|
