Egy napos-esős őszi hétvége
a Börzsönyben

(Avagy Börzsöny-túra '96 - Mindennek a kezdete)


    Ez volt az első próbálkozásunk a természetjáró kirándulások történetében. Borzasztóan fellelkesülve, mindennemű előkészületeket megtéve (tájékozódási ismeretek bővítése, csomagolási fortélyok, megfelelő felszerelés) indultunk el Nagybörzsönybe, hogy megkeressük háromnapi tartózkodási helyünket, a Kisirtáspusztai "Toboz" kulcsosházat, ami a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség által üzemeltetett turistaszállás.

    Budapesten át Szobra vonatoztunk, ahonnan autóbusszal érkeztünk Nagybörzsönybe. Innen még kb. 5 km séta várt ránk teljes menetfelszereléssel. Késő ősz lévén ekkor már teljesen sötét volt, és a kisvasút talpfáin bandukolva lámpával a kezünkben (mint a törpék) igyekeztünk tartani a helyes útirányt.

    Ez nagyon izgalmas volt az alig 13 éves gyerekekből álló csapatunknak. A kulcsot menetközben megkaptuk a gondnoktól, így teljes biztonságban foglaltuk el lakosztályunkat. Egy kicsit más volt a házikó arculata, mint otthon, hiszen fűteni fával kellett kis kályhákban, víz (természetesen hideg!) pedig csak az udvaron volt a kerekes kútban, így egy rövid időre meg kellett változtatni eddigi megszokott életmódunkat. A főzés is csak nagy áldozatok árán valósulhatott meg. A csapatmunka minden téren eredményt hozott.

    Szombaton, tarisznyás reggeli után, célul tűztük ki a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy megmászását. Már visszafelé jöttünk, amikor a Nagy-Hideg-hegyi pihenő után néhány gyerek nagy magabiztosságot érezve előre kéredzkedett, hogy begyújtanak, és előkészítik a vacsorát.

    Rájuk bíztuk a ház egyetlen kulcsát, és kis idő múlva mi is utánuk indultunk. A nagy kaland úgy folytatódott, hogy megelőztük előfutárainkat, de nem találkoztunk velük. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy valahol eltévedhettek. Mi addig tüzet raktunk a ház előtt (köszönhetően a csillagos égnek és az utolsó enyhe őszi hétvégének), és kicsit izgatottan, de türelmesem vártunk. Kb. két óra múlva meg is érkezett az ötfős "kiscsapat", így a történet elég meseszerűen végződött. Sajnos a vacsorafőzés (idő hiányában) elmaradt, de a kártyázás, a társasági élet mindennél jobban esett a gyerekeknek a fárasztó nap után.

    Vasárnap, hazautazásunk napján korán indultunk, hogy időben elérjük a Kóspallagról induló buszjáratunkat. Sajnos ekkor már nem annyira kedvezett az idő, mert folyamatosan esett az eső a kb. 6 km-es sárga jelzésű utunkon. Menetközben megcsodáltunk egy-két szalamandrát, és esőkabátba burkolózva alkalmazkodtunk az időjárás viszontagságaihoz. A gyerekek meglepően jól tűrték.

    Utazás közben látszott meg mindenkin a kellemes fáradtság, és egész úton folyt az élmények felelevenítése. Azt hiszem, ez az első túra volt az, amely "megfertőzött" néhány gyereket, akik azóta is lelkes és igazi túratársaink.

   

Eme esetet lejegyezte (az saját néző pontya szerént):
Bujáki Olga

Vissza a kezdőlapra
Megy a csiga hazafelé ...

Vissza a gyalogtúrák listájához
Jártak ezek máshol is?

Megnézzük a képeket is?
Megnézzük a képeket is?