Ez volt az első próbálkozásunk a természetjáró kirándulások
történetében. Borzasztóan fellelkesülve, mindennemű előkészületeket
megtéve (tájékozódási ismeretek bővítése, csomagolási fortélyok,
megfelelő felszerelés) indultunk el Nagybörzsönybe, hogy megkeressük
háromnapi tartózkodási helyünket, a Kisirtáspusztai "Toboz"
kulcsosházat, ami a
Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség által
üzemeltetett turistaszállás.
Budapesten át Szobra vonatoztunk, ahonnan autóbusszal érkeztünk
Nagybörzsönybe. Innen még kb. 5 km séta várt ránk teljes
menetfelszereléssel. Késő ősz lévén ekkor már teljesen sötét volt,
és a kisvasút talpfáin bandukolva lámpával a kezünkben (mint
a törpék) igyekeztünk tartani a helyes útirányt.
Ez nagyon izgalmas volt az alig 13 éves gyerekekből álló csapatunknak.
A kulcsot menetközben megkaptuk a gondnoktól, így teljes biztonságban
foglaltuk el lakosztályunkat. Egy kicsit más volt a házikó arculata,
mint otthon, hiszen fűteni fával kellett kis kályhákban, víz
(természetesen hideg!) pedig csak az udvaron volt a kerekes kútban,
így egy rövid időre meg kellett változtatni eddigi megszokott
életmódunkat. A főzés is csak nagy áldozatok árán valósulhatott
meg. A csapatmunka minden téren eredményt hozott.
Szombaton, tarisznyás reggeli után, célul tűztük ki a
Csóványos
és a
Nagy-Hideg-hegy megmászását. Már visszafelé jöttünk, amikor a
Nagy-Hideg-hegyi pihenő után néhány gyerek nagy magabiztosságot
érezve előre kéredzkedett, hogy begyújtanak, és előkészítik a
vacsorát.
Rájuk bíztuk a ház egyetlen kulcsát, és kis idő múlva mi is utánuk
indultunk. A nagy kaland úgy folytatódott, hogy megelőztük
előfutárainkat, de nem találkoztunk velük. Ebből arra a
következtetésre jutottunk, hogy valahol eltévedhettek. Mi addig
tüzet raktunk a ház előtt (köszönhetően a csillagos égnek és az
utolsó enyhe őszi hétvégének), és kicsit izgatottan, de türelmesem
vártunk. Kb. két óra múlva meg is érkezett az ötfős "kiscsapat",
így a történet elég meseszerűen végződött. Sajnos a vacsorafőzés
(idő hiányában) elmaradt, de a kártyázás, a társasági élet
mindennél jobban esett a gyerekeknek a fárasztó nap után.
Vasárnap, hazautazásunk napján korán indultunk, hogy időben elérjük a
Kóspallagról induló buszjáratunkat. Sajnos ekkor már nem annyira
kedvezett az idő, mert folyamatosan esett az eső a kb. 6 km-es sárga
jelzésű utunkon. Menetközben megcsodáltunk egy-két
szalamandrát, és
esőkabátba burkolózva alkalmazkodtunk az időjárás viszontagságaihoz.
A gyerekek meglepően jól tűrték.
Utazás közben látszott meg mindenkin a
kellemes fáradtság, és egész
úton folyt az élmények felelevenítése. Azt hiszem, ez az első túra
volt az, amely "megfertőzött" néhány gyereket, akik azóta is
lelkes és igazi túratársaink.
|