Egy napos-esõs õszi hétvége
a Börzsönyben

    Ez volt az elsõ próbálkozásunk a természetjáró kirándulások történetében. Borzasztóan fellelkesülve, mindennemû elõkészületeket megtéve (tájékozódási ismeretek bõvítése, csomagolási fortélyok, megfelelõ felszerelés) indultunk el Nagybörzsönybe, hogy megkeressük háromnapi tartózkodási helyünket, a Kisirtáspusztai "Toboz" kulcsosházat, ami a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség által üzemeltetett turistaszállás.

    Budapesten át Szobra vonatoztunk, ahonnan autóbusszal érkeztünk Nagybörzsönybe. Innen még kb. 5 km séta várt ránk teljes menetfelszereléssel. Késõ õsz lévén ekkor már teljesen sötét volt, és a kisvasút talpfáin bandukolva lámpával a kezünkben (mint a törpék) igyekeztünk tartani a helyes útirányt.

    Ez nagyon izgalmas volt az alig 13 éves gyerekekbõl álló csapatunknak. A kulcsot menetközben megkaptuk a gondnoktól, így teljes biztonságban foglaltuk el lakosztályunkat. Egy kicsit más volt a házikó arculata, mint otthon, hiszen fûteni fával kellett kis kályhákban, víz (természetesen hideg!) pedig csak az udvaron volt a kerekes kútban, így egy rövid idõre meg kellett változtatni eddigi megszokott életmódunkat. A fõzés is csak nagy áldozatok árán valósulhatott meg. A csapatmunka minden téren eredményt hozott.

    Szombaton, tarisznyás reggeli után, célul tûztük ki a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy megmászását. Már visszafelé jöttünk, amikor a Nagy-Hideg-hegyi pihenõ után néhány gyerek nagy magabiztosságot érezve elõre kéredzkedett, hogy begyújtanak, és elõkészítik a vacsorát.

    Rájuk bíztuk a ház egyetlen kulcsát, és kis idõ múlva mi is utánuk indultunk. A nagy kaland úgy folytatódott, hogy megelõztük elõfutárainkat, de nem találkoztunk velük. Ebbõl arra a következtetésre jutottunk, hogy valahol eltévedhettek. Mi addig tüzet raktunk a ház elõtt (köszönhetõen a csillagos égnek és az utolsó enyhe õszi hétvégének), és kicsit izgatottan, de türelmesem vártunk. Kb. két óra múlva meg is érkezett az ötfõs "kiscsapat", így a történet elég meseszerûen végzõdött. Sajnos a vacsorafõzés (idõ hiányában) elmaradt, de a kártyázás, a társasági élet mindennél jobban esett a gyerekeknek a fárasztó nap után.

    Vasárnap, hazautazásunk napján korán indultunk, hogy idõben elérjük a Kóspallagról induló buszjáratunkat. Sajnos ekkor már nem annyira kedvezett az idõ, mert folyamatosan esett az esõ a kb. 6 km-es sárga jelzésû utunkon. Menetközben megcsodáltunk egy-két szalamandrát, és esõkabátba burkolózva alkalmazkodtunk az idõjárás viszontagságaihoz. A gyerekek meglepõen jól tûrték.

    Utazás közben látszott meg mindenkin a kellemes fáradtság, és egész úton folyt az élmények felelevenítése. Azt hiszem, ez az elsõ túra volt az, amely "megfertõzött" néhány gyereket, akik azóta is lelkes és igazi túratársaink.