Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága
9435 Sarród, Rév-Kócsagvár
Tel.: 99/370-926
A Fertőt már 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították, nemzeti park címet azonban csak 1991-ben kapott. Azzal a céllal hozták létre, hogy az Őrségtől a Fertő és Szigetköz vízivilágán át a gönyűi árvalányhajas homokpusztákig az utókor számára megőrizze, kutassa és a lehetőségek szerint bemutassa Győr-Moson-Sopron és Vas megyék természeti értékeit. A Fertő a legnyugatibb fekvésű eurázsiai sztyepp-tó és a Hanság az egykor összefüggő lápvilág természetvédelmi összekapcsolása nyomán 1994-ben 19.735 hektáron jött létre a jelenlegi nemzeti park. Ebből 7.810 ha fokozottan védett, 1979-ben az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) Programja keretében 12.542 ha-t nyilvánítottak bioszféra rezervátummá. A tó osztrák részén és a hozzá csatlakozó Fertőzugban 1994 tavaszán szintén nemzeti parkot avattak.
A Hanság az 1775-ben kezdődött vízrendezésig mocsárvidék volt, ahol a síkból kiemelkedő 55 halmon telepedtek meg az emberek. A Fertő és a Hanság fejlődéstörténetileg összefüggő vízi élőhelyek. A Fertő sekély, lefolyástalan, a helyét kismértékben még változtatni is képes szikes tó, amelyet mozaikszerűen szabdalt és összefüggő nádasai, valamint náddal körülzárt, nyílt vizű tisztásai tesznek jellegzetes arculatúvá. A Hanság természeti képét is a víz alakította, ám a lecsapolások napjainkra jórészt kultúrtájjá formálták az egykor kiterjedt, járhatatlan mocsár- és lápvidéket.
A Fertő madármadárvilága fölöttébb gazdag. Kócsag-, vöcsök-, gém-, és récefajok, szárcsák, nyári ludak, vízityúkok, sirályok, szerkők, csérek, nádiposzáták, és a kékbegy rendszeresen és nagy számban költenek. A parti vízben cankók, partfutók, lilék seregei kutatnak táplálék után. A vonulási időszakban vetési ludak, nagy lilikek több tízezres csapatai állomásoznak itt. A Fertő-menti szikeseken, réteken, bíbicek, godák, piroslábú cankók futkosnak. Itt legel és tartja karban az élőhelyet a nemzeti park magyar szürkemarha gulyája, rackanyája és bivalycsordája.
Fertőrákos mellett egykor mészkövet bányásztak. Ma a kőfejtő platóján hamisítatlan szárazsztyeppi növényzet díszlik, ahol tavaszonként szép számban virítanak a leánykökörcsinek, a különféle kosborok és a tavaszi hérics. A középhegységek melegkedvelő élővilágának otthont adó Szárhalmi-erdő a dombsor legkiterjedtebb erdeje. Az elsősorban botanikai szempontból kiemelkedő terület cseres- és molyhos tölgyesében a pannon flóra kontinentális fajai tenyésznek. A ritkább növényfajok, mint a boldogasszony papucsa és a légybangó mellett számos gyakoribb védett faj is megtalálható itt. Közéjük tartozik a tavaszi hérics, az apró- és tarka nőszirom.
A hansági táj alapvetően más. A szántókat, kaszálókat, rekettyefüzekkel, égerligetekkel tarkított mocsárréteket, nyírlápokat, csatornák szelik át. A nedves réteken értékes növények, gyapjúsás- és orchideafajok tenyésznek. Itt él a hanyi rétek jégkorszaki maradványfaja, az elevenszülő gyík és az északi pocok. Rendszeresen fészkel még a hamvas rétihéja, a nagy póling, a haris, a réti fülesbagoly és a réti tücsökmadár. A kipusztulással fenyegetett parlagi vipera és a fokozottan védett túzok utolsó menedékét is ezek a rétek jelentik. A maradványtavakban még él az egykor tömeges előfordulású réti csík és a lápi póc.
A nemzeti park látogatói tanösvényeken, madármegfigyelő túrákon, kerékpártúrákon ismerkedhetnek a természettel és tájjal. Az öntésmajori múzeumban megtekinthető a Hanság élővilágát és néprajzi hagyományait bemutató állandó kiállítás is.
Megy a csiga
hazafelé ...
Honnan is jöttem?
Hova is megyek?