Már régóta próbáltuk elérni Tábori tanár urat, gondolom, sokan tudjátok, hogy nagy változások történtek vele mostanában. Tehát apropó volt és még időpontot is sikerült találnunk. Ezekről a változásokról, valamint minden másról beszélgettünk az újdonsült igazgatóhelyettessel, Tábori Leventével.

 - Mennyivel jár több feladattal az igazgatóhelyettesség?

 - Nem többel, hanem mással jár. Régebben hárman voltak ezen a poszton, idén már csak ketten vagyunk, úgyhogy az egész rendszert át kellett szervezni. Rám hárul a versenyek, az OKTV-k lebonyolítása. Páncélszekrényben vannak, az én felelősségem, hogy ne nyúljon azokhoz senki. Sőt, az informatika OKTV interneten keresztül érkezik, ezt is én felügyelem. Mellette az órarendkészítés, ami nagy meló és persze nem is egyedül csináltam. Én bonyolítom le még a fogadóórákat valamint a nyílt napot is. Legnagyobb feladatom mégis az, hogy modernizáljuk az igazgatóhelyettességet. Ezek nagy szavak, de törekszem arra, hogy minél több dolgot oldjunk meg a számítógépek segítségével. Fontosnak tartom, hogy amit számítógép meg tud csinálni, azt embernek ne kelljen már, tehát ne kelljen felesleges papírmunkával terhelni a tanárokat. Komplex feladata az iskolavezetésnek, amelybe beletartozik Igazgató úr, a tanárok, a munkaügyis, a gazdaságis, mi és mindenki más, hogy összehozzuk a klasszikus felállást: a tudás átadásához 3 dolog kell. Kell a tanár, a diák és a hely, ezt mindet nekünk kell összehozni. A bizalom alapja pedig az ellenőrzés. Emiatt vesszük komolyan a hiányzásokat és ellenőrizzük a tanárokat is. Tegyük fel van egy jó tanári kar, és egy tudásra éhes diákság, és nekünk a legmegfelelőbb körülményeket kell teremteni. Persze a diák sohasem fogja jól érezi itt magát, mert azért csak iskolába kell járni. Ha szülővé válik, akkor pedig mégis oda íratja be a gyerekét. Tehát mégis van ebben a rendszerben valami?!?

 - Mennyivel jelent ez kevesebb tanórát?

 - Előírják számunkra, hogy négy órát tarthatunk. Azaz két osztályt tanítok összesen, a 12.B-t és a 7.F-et. Egy biológia és egy kémia, hogy el ne felejtsem egyiket sem...

 - Milyenek voltak az első hetek?

 - Igazgatóhelyettesként rengeteg elvárással találkozom, először megpróbálom felmérni az elvárásokat, aztán megfelelni és utána jöhetnek a sajátos, kissé más gondolatok.

 - A másik nagyobb téma, ami miatt el szerettük volna érni tanár urat, az Élesztő legutóbbi számában megjelent cikkük. Egyáltalán hogyan indult ez az egész?

 - Mint biosztanár, be kell látnom, hogy a diákok nem igazán törődnek az egészségükkel, tisztelet a kivételnek. Ez persze érthető, mert nem látják még, hogy fogyó dolog az egészségük. Annak idején én is cigarettáztam, iskolában nem, már leszoktam róla. Ha a cikkre gondolunk, akkor pedig arra céloztunk, hogy bár dohányoznak a diákok, mégis lehetne egy emberi formát adni ennek, legalább úgy, hogy ne zavarjuk vele a többi embert. A tanárok részéről pedig nagy türelem van, lehet, hogy úgy tűnik, hogy behunyjuk a szemünket, de nem így van. Amikor körbejártunk Kőrösi igazgatóhelyettes úrral, akkor is megkértük a diákokat, hogy nyomják el, rakják el, szedjék fel a csikket. Véleményem szerint egyébként ennek az egésznek mind családon belül kellene megoldódnia.

 - Hallunk a folytatásáról?

 - Lehet, hogy nem a képregénynek lesz folytatása, hanem annak a törekvésünknek, hogy mindig jelezzük, hogy ezzel azért gond van. Örülnénk annak, ha egyéb szerzőktől is jelennének meg hasonló cikkek esetleg más témában. Egy program kell hozzá és türelem, semmi több.

 - Az iskolaújsághoz kapcsolódva, tanár úr volt az egyik régi suliújságnak, a Parafantológiának a patronáló pedagógusa. Tudna szolgálni egy-két hasznos ötlettel?

 - Régebben az volt a célunk, hogy előkerüljenek a fiókok mélyéről az írások, ezért novella és regénypályázatokat írtunk ki. Az igazi az, ami most kezd kialakulni az anonim WC-s írással. Az lesz a következő szint, ha kritikai szinten tudnak reagálni az Élesztőben megjelent cikkekre. Nagyon könnyű a tömegből beszélni, merjenek hangot adni a véleményüknek! A mostani diákoknak annyival nehezebb mint nekünk, hogy nehezebb megfogalmazni, hogy mi ellen kell lázadni. Nálunk még könnyebb volt, sok volt a tiltás, fellázadtunk ellene. aki például cigarettázott, az lázadt valami ellen. Ma pedig még nagyobb a szabadság - élvezet a bagózás, szinte az lázad, aki nem cigizik. Van egy Tábori-féle magyarázatom az emberi szabadság fogalmára, bizonyára sokan ismerik, el szoktam mondani gyakran. Ez jó kis vitatéma lehet. Ez a gond, az emberek nem fogalmazzák meg számukra, hogy mi a szabadság, buliban berúgnak, cigiznek, hamis szabadságérzetük van. De szerintem a boldogság és a szabadág nem egyenlő. A boldogság érzet, a szabadság állapot, de ennyit erről. Mi tanárok gyakran használunk definíciókat, ez a szakmai ártalom, ennyi önkritikát megengedhetek. Tényleg várom a reakciókat! Nyílt kérdésként hagyom, várom az ötleteket.

 - A múltkori díjról sem beszéltünk, amit még réges-régen, tavaly májusban kapott tanár úr. Ezt a díjat a diákok szavazták meg, önt jelölték a legsokoldalúbb, legjobb tanárnak. hogyan értékeli ezt?

 - Minden ember hiúságának jól esik ez, nem tagadom. Benne van az is, hogy nem a legszigorúbb tanár szokta elnyerni ezt a díjat. Tudom, hogy nem a szigorúak közé tartozom, ami néha hátrány, ha órát akarok tartani. Egy jó osztállyal könnyű dolgozni, akit érdekel és odafigyel. Hogy mondjak valami pozitívat is a diákságról, úgy látom, az igazi tudást még mindig értékelik. Gimnázium után még sokat fejlődik az értékrendünk, ha mondjuk 20 év múlva is ugyanezt mondják ezek az emberek, akkor lesz igazi értéke. Egyébként nem érzem többnek magam a többi tanárnál. Régóta tanítok itt, látom a tanárok értéket. Sőt, néhány tanárt tanítottam is, Gulyás Erika, Blázsik Tünde, Kissné Kocsis Marianna tanárnőket, Kiss Attila tanár urat például. Engem pedig nem tanított senki, mert én nem ide jártam. Nagykanizsán születtem és tanultam.

 - Hogyan került ide?

 - Szegedre jártam egyetemre és itt találtunk állás, mindez 1989-ben történt.

 - Őszintén ,változott valami azóta a diákságban, amióta itt tanít?

 - Van változás, nehezebb tanítani, talán a tudásszomj csökkent. Valószínűleg az értékek változása a legfőbb kiváltó ok.

 - Milyen a jó tanár-diák kapcsolat?

 - Nekünk az a nehéz, hogy meg kell bocsátani a diákoknak. Abban a korban vannak, hogy hülyeségeket csinálnak, eljátsszák  becsületüket, puskáznak, füllentenek és hazudnak is néha. Nekünk meg kell tanulni ezt kezelni, tanár is ember és tud haragudni. Meg kell látni a hernyóban a pillangót J

Győri Judit

vissza