I. Országos Diákhét-

DEBRECEN - 2004. november 2-7.

 

Mindig olyan furcsa az ilyen találkozókról írni és én mindig ugyanígy kezdem… Megtapasztaltam viszont, hogy addig kell leírni, amíg friss az élmény és minden emlék itt kavarog a fejemben. (pár órája értem haza)

A rendezvénynek persze most is volt egy alcíme, idén egy kedves szúnyog reklámozta, hogy ne szívd mellre, gyere Debrecenbe és nagy szivacs lenne, ha kihagynád. Mintha tényleg tudták volna előre, hogy mekkora nagy igazságot találtak ki szlogennek hónapokkal a találkozó előtt.

A debreceni diákhét több rendezvényt foglalt magában. Egyszerre rendezték meg a Fiatalok Összművészeti Találkozóját, ahol amatőr zenekarok mutathatták be, hogy mit tudnak. Valamint ekkor zajlott az Ifjúsági Média Országos Találkozó és az Országos Diákönkormányzati Találkozó is, aminek résztvevője voltam. Tudni kell, hogy a debreceniek imádják a rövidítéseket, az egész hét ODH néven futott és a kolesz folyosóin is az volt a leggyakoribb kérdés, hogy te FÖT-ös, IMOT-os vagy ODTK-s vagy-e…

Az IMOT-os kedves diáktársaimat 4 szekcióra bontották: volt írott sajtóval-, Internettel-, Rádióval- és TV-vel foglalkozó kis csapat. Az ő munkájuk gyakorlatiasabb volt, rendszerint kiküldték őket terepszemlékre egy szál diktafonnal és kérdéseikkel boldogíthatták a debreceni jónépet.:) Hozzájuk Jmeghívott vendégként maga Dévényi Tibi bácsi látogatott el

A Diákönkormányzati Találkozó résztvevőit szintén négy csoportra osztották, a 4 szekció témakörei a szponzorkeresés és a PR, a pályázatírás, a programszervezés és a lehetőségek-esélyegyenlőség volt. A találkozó három napját ezekben a kis csapatokban töltöttük. Azért is jók és azért szokták ilyenekbe osztani a diákokat, mert így lényegesen gyorsabb és hatékonyabb a munka, de azért az is közrejátszik, hogy így még könnyebben megismerhetjük egymást. Én az esélyegyenlőséggel és az EU-s lehetőségekkel foglalkozó szekcióba kerültem… Be kell vallanom, nem ezt szerettem volna, mert egy kicsit már elcsépelt dolog az EU. Szerencsére nem igazán ez volt a központi dolog és ha szó is volt az Unióról, érdekes és új dolgokat hallhattunk.

A szekciómunkák legérdekesebb napja a csütörtöki volt, amikor a debreceni menekülttábort ismertük meg. A tábor vezetői és öt tündéri menekült kislány mesélt a tábor életéről, de ezt a részt tényleg nehéz leírni. Sajnos rámutattak a dolgozók is arra, hogy az emberek a menekült szó hallatán egyből utolsó bűnözőkre gondolnak. Pedig rengeteg más ok készteti őket arra, hogy elhagyják országukat. Egyik kislány elmesélte, hogy ők vallási okok miatt jöttek át Ukrajnából hét testvérükkel és édesanyjukkal. Az ő történetét tényleg borzasztó volt hallani. A legkevésbé sikerült azt írnom, amit gondoltam… Mindegy, ezt így tényleg lehetetlen leírni.

Persze nem szomorkodtunk olyan sokat, akadt pár bulis óránk. Kedd este karaoke bulival melegítettünk be, de volt jégbuli és városbújócska is a tényleg komolyabb „szakmai” –hű, de hivatalos lettem- dolgok mellett.

Hogy is fejezhetném be? Ahogy szoktam: akit további dolgok érdekelnek, keressen meg.

Győri Judit