Egy délután arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonom, odafordultam, felvettem…Egy barátnőm hívott, mivel rátört a bulizási vágy. Meg is beszéltük, hogy aznap este (szombaton) elmegyünk egy helyre bulizni, ahol arra számít a magamfajta, hogy jól fogja érezni magát. Nagyon örültem a meghívásnak!

Közben elérkezett az este, hosszas készülődés után találkoztunk a barátnőimmel a megbeszélt helyen, majd együtt vonultunk a kiszemelt „bulizóna” irányába. Útközben összetalálkoztunk egy elég illuminált állapotban lévő ismeretlen fiútársasággal. Mondanom sem kell, hogy belénk kötöttek. Furfangos elménknek köszönhetően leráztuk az alkoholmámorban úszó bandát. Ezután nem is foglalkoztunk ezzel a kis incidenssel.

Kis idő után megérkeztünk, beálltunk a kígyózó sorba, hogy bejuthassunk. Sorban állás közben a biztonságiak épp egy magáról nem tudó lányt cipeltek ki (rókát vadászni). Lefokozódott a hangulatom, mire bejutottam, de biztatott a tény, hogy bent vagyok és biztonságban.

Elkezdtünk táncolni, már majdnem jól is éreztem magam, mikor valami ragacsos löttyel le nem öntött egy kába fazon. Kétségbeesetten elrohantam abba a helyiségbe, ahol kiszedhetem a foltot a ruhámból. Természetesen nem sikerült. Ingerült kedélyállapot hatalmasodott el rajtam, és akkor valaki odalépett hozzám. Mindenáron rám akart erőszakolni valami nyugtató tablettát, amitől megnyugszom és bulizni is jobban tudok majd.

-          Nyugtató?! Bocs, nem vagyok rajta a cuccon.

Mérgesen nézett rám, aztán otthagytam. Közben rátaláltam a barátnőimre. Még mielőtt meséltem volna a magam történetét, az egyik barátnőm kétségbeesetten mutatta a vadonatúj nadrágját, amit kiégetett cigivel egy balfácán.

Egyhangúlag döntöttünk és elindultunk csendes kis otthonunkba, hogy kipihenjük fáradalmainkat. A kijáratnál nem egy, de nem is kettő illető feküdt a földön. Hozzátenném: nem hajléktalanok voltak, hanem milliomos anyuka és apuka pici csemetéi. Valószínűleg nem a fáradalmaikat pihenték ki éppen…

Közben egy kétségbeesett lány futott segítségért, mert meglopták. Szegény lány a táskájáért cserébe még egy pofont is kapott. Vérző orral ment a szórakozóhely irányába, ahonnan biztos segítséget remélt. A biztonságaik észre sem vették. Pár perccel később mégis felkeltette a figyelmet vérző orrával. A biztonsági izomarc csak továbbküldte, hogy nem náluk történt, nem foglalkozhat vele. Na, ennyit az emberiségről! Nem tudom, mi lett a lánnyal, azóta sem láttam, de legalább kisegítettem pár papírzsepivel és indultunk tovább.

Csak azt nem értem, a rend őrei ilyen esetekben hol vannak? (Azért bezzeg kötözködnek, ha nincs felszerelve nappal is a biciklidre a lámpa.) Erről ennyit!

Visszatérve a szombat esti kiruccanásunkra: hol élünk mi? Nem Irakban, a terroristák szájában, és nem is Chicagóban egy sötét sikátorban. Igaz, ott érezheti magát az ember, ha nem válogatja meg, hová megy. (Feltéve, ha lehet válogatni!)

Az igazság az, hogy mi Magyarországon, Európa közepén az Unióban élünk. Csak néhány helyen ez nem látszik, és háttérbe szorul az erkölcs, az igazság.

És mégis nagyon sokan ezt tartják szórakozásnak. Annyira lehetetlen, hogy valaki normális fejjel menjen el bulizni? Szerintem nem!! Csak ezért engem is nagyon sokan elítélnek. De nyugodtan, legalább a saját véleményét hozza napvilágra! Nem értem, miért kell elrontani egy szombat estét a tilos dolgok megengedésével. Egyrészt a maga, de sajnos a mások szórakozását is tönkreteszik az ilyen személyek. És ez ellen nincs mit tenni. Csak megy időről időre…

Én csak azt szeretném, ha ezeken nem nevetnétek, mert szerintem egyáltalán nem nevetséges. Félreértés ne essék, mindenki csinálja azt, amit akar, de bizonyos keretek között, és ezt jobb, ha mindenki megjegyzi magának.

Ezzel az irományommal csak annyi volt a célom, hogy legalább elgondolkoztassam erről a témáról azokat, akik megtiszteltek azzal, hogy elolvasták a gondolataim írott formáját. És persze sose feledd: gondold meg kétszer is, mielőtt cselekedsz!

Hair

vissza