golya

A gólyabál egy gólya szemével

Egy kilencedikes tanuló vagyok. Szeptember 30-án csütörtökön itt voltam a gólyabálon, kicsit félve, izgatottan, hogy mi fog történni. Szerencsére nem kaptam nehéz és égő feladatot, nagyon jól éreztem magam! Színvonalas volt a rendezvény, egy-két dolgot kivéve.

Tetszettek a feladatok, látszott, hogy lépésről lépésre mindent megterveztek. A gólyabál színvonalát talán az rontotta egy kicsit, ahogyan a „speaker”-ek beszéltek velünk, gólyákkal. Egy harmadikos nagyságát nem hiszem, hogy az emeli, hogy az elsősöket például a „gyökér” jelzővel illeti. Sajnálom, hogy hosszú távú memóriájuk nem igazán működik és elfelejtik, hogy két éve – őket idézem: „gyökerekként” kezdték. Vagy talán ha szókincsük gazdagabb lenne, kevésbé pejoratív jelzőkkel illetnének?

Úgy gondolom, hogy az ilyen kifejezések nem minket, hanem ezek használóit minősítik! Ettől eltekintve nagyon jó volt a gólyabál, kitűnően szórakoztunk!

Bebe

Tudósítás a gólyabálról – Egy gólya tollából

Bevallom, nem csupán félve, valósággal rettegve készítettem össze az előre gondosan megtervezett, finoman elegáns gólyaöltözékem már hetekkel a bál előtt. Mikor otthon felpróbáltam a kollekciót, s óvatosan belepillantottam a tükörbe, azt hittem, menten elájulok. Ám a bál napján tudatosult bennem, hogy mindenki az enyémhez hasonlatos ruhadarabokat visel, s már nem is tűnt olyan kibírhatatlannak az egész.

Az ominózus napon már három óra után betörtek a gólyákhoz a mindenre elszánt sminkesek a harmadikosok személyében. Mire végeztek, már minden elsősön ott „figyelt” egy-egy hetyke bajusz vagy rikító zöld köröm.

Izgalommal vegyes borzalommal trappoltunk le túlméretezett gumicsizmáinkban a lépcsőn, s én személy szerint még sosem éreztem magam ennyire jelentéktelenül „gólyának”.

Az egész tortúra a fogadalomtétellel kezdődött, melyen fél lábon álldogálva, kezünket hevesen dobogó szívünkre szorítva vettünk részt. Ezután következtek az osztályok produkciói, melyek a harmadikosok közt nem is, legalább közöttünk, együtt érző elsősök között nagy sikert arattak.

A névre szóló feladatok többsége kifejezetten humoros volt, s nem is olyan teljesíthetetlen, ahogy azt addig hittük.

Mint ezt kivétel nélkül minden avatáson átesett elsős megjegyezte, a bál legkegyetlenebb színfoltja a gólyakaja volt. A pontos recept ma is titok, csupán találgatni tudunk, hogy mi lehetett benne, ám talán jobb is így. Ez a konyhaművészeti remekmű a maga rejtélyében is alkotóját „dicséri”. Egyeseknek ugyan gondot okozott a fent említett trutyi lenyelése, ám mindenkit kárpótoltak azok a fényképek, melyen a fintorgó elsősök s a kajánul vigyorgó harmadikosok szerepelnek „gólyatömés” közben.

Jó ötlet volt továbbá, hogy a folyamatos guggolást időnként felváltotta egy kis torna, bár voltak, akik egyszerűen kiugrottak hatalmas csizmájukból nagy igyekezetükben.

Ám végül, amikor mint győztes sereg, megkönnyebbülten mosolyogva visszamentünk átöltözni, már büszkék voltunk, hogy BJG-s gólyák lehettünk.

Egy újabb túlélő

Hát igen,a gólyabál!

Ezen mindenkinek túl kell esnie, de az sem mindegy, hogy hogyan.

Szinte mindenkinek jutott valamilyen feladat, de volt köztünk olyan is, akinek csak az ajándéknak szánt gólyakajával kellett megküzdenie. A néha nem is kicsit nevetséges feladatok a harmadikosok fantáziáját dicsérték, ám semmit sem értek volna a helytállásunk nélkül. Hősiesen viseltük a nekünk szánt ruhadarabokat. Valljuk be őszintén, voltak, akik szörnyen néztek ki… és voltak, akik egyenesen borzalmasan. De hát ennek ez a lényege. A szervezők úgy voltak vele, hogy ennyi gólya között már úgyis mindegy. Mi is valahogy így éreztük, hiszen körbenézve, magunkon kívül még kb. 139 furcsa és egyben vicces emberkét láttunk. (Ilyen helyzetben már az is ciki, ha te nem úgy nézel ki.)

A gólyakaja? Mindannyian dicsértük azt a szakácsot/konyhatündért, aki összeállította nekünk. Néhányan már azon imádkoztunk, hogy csak ne vennének észre, végre kihagynának a kajaosztásból. De nem! tizenkilencedszerre is odajöttek: „Gyere, egyél, én is ettem akkoriban!” Na persze, de akkor tudhatnád, milyen borzasztó! Legyünk egy kicsit naivak: biztosan nem tudta, milyen szörnyű, mert akkor nem tömte volna belénk olyan jó szívvel (kaján mosollyal az arcán). De ki hiszi ezt el?! Elsorolnám, mi volt a gólyakajában, de nem szeretném, hogy valaki olvasás közben viszontlássa a reggelijét. De csak hogy a legborzalmasabbakat soroljam: bors, hagymakrém és persze a kedvenc, a fogkrém. Erre a listára azt kaptuk válaszként a harmadikosoktól, hogy örüljünk, legalább egy hétig nem lesz szükségünk fogkefére…Igen, igen, tapasztaltuk. Néhányunk még most is öklendezik fogmosás közben.

De minden megpróbáltatás ellenére túléltük!

Végül néhány szó az elsősökhöz, idézve egyik harmadikos tanulónk szavait: „Most már nem Gólyás vagytok, hanem Emberek, vérbeli BJG-s diákok.:-)

Egy túlélő