E-business (elektronikus üzlet)

E-commerce (elektronikus kereskedelem)

Business-to-business (vállalatközi kereskedelem)

E-company (elektronikus vállalat)

m-commerce (mobilkereskedelem)

c-commerce (együttműködő kereskedelem)

e-tailing (elektronikus kiskereskedelem)

e-procurement (elektronikus beszerzés)

e-cash, e-money (elektronikus pénz)

e-signature (elektronikus aláírás)

e-conomy, new economy (új gazdaság)

e-learning (elektronikus tanulás)

1. E-business (elektronikus üzlet):

Az a terület, ahol a tradicionális információtechnológia és az Internet frigyre lép. A fogalmat elsőként az IBM 1997 októberében vezette be, s úgy definiálta, mint a meghatározó üzleti folyamatok Internet technológiákra történő transzformálását.

Az e-business olyan gyűjtőfogalomként használatos, amely magában foglalja a business-to-business (B2B), a business-to-consumer (B2C) és a consumer-to-consumer (C2C) később definiált tartalmait.

Manapság a cégek - legyen szó kicsiről, közepesről vagy nagyról - egyre nagyobb arányban használják a Webet arra, hogy üzleti partnereikkel kommunikáljanak, kívülről csatlakozzanak belső adathálózataikhoz, s onnan bizonyos információkat az Internetről is elérhetővé tegyenek, valamint arra, hogy (elektronikus) kereskedelmet folytassanak. Az Internet mindennek valóban a legfontosabb eleme, de nem az egyedüli. A hálózati gazdaságban a különféle intranetek, extranetek, vezetékes és vezeték nélküli, belső vállalati és nyilvános hálózatok együttesen alkotnak egy egységes hálózatot. Az e-business tehát az a tevékenység, amikor az Internet felé kiterjesztett belső hálózatunk segítségével különféle üzleti tevékenységeinket összekapcsoljuk partnereinkkel, beszállítóinkkal és vásárlóinkkal. A kérdés így mindig az, hogy a hagyományos üzleti tevékenységeim közül melyeket tudom az e-business segítségével az eddigieknél hatékonyabban végezni. Három feltételnek azonban mindig meg kell felelnünk, bármilyen e-tevékenységről legyen is szó: legyen az egyszerű, biztonságos és gyors.

2. E-commerce (elektronikus kereskedelem):

Az elektronikus kereskedelmet gyakran az e-business szinonimájaként használják, ez azonban téves, hiszen annak csak egy szeletét képezi. Ugyanakkor sokkal többet jelent annál, mint egyszerűen új, online csatornát nyitni termékek és szolgáltatások értékesítése céljából. A beszerzés, a beszállítókkal, partnerekkel történő kapcsolattartás és a számlák kétoldalú kiegyenlítése szintén az elektronikus (kereskedelmi) csatornákra terelhető, vagyis a vállalkozás minden külső kapcsolatában - tetszőleges kereskedelmi tranzakciójának lebonyolítására - használni tudja a hálózatot.

3. Business-to-business (vállalatközi kereskedelem):

A szerint, hogy a külső kapcsolat több vállalat (s ide sorolható akár a kormányzat is), vállalat és fogyasztók, illetve fogyasztók és fogyasztók részvételével jön-e létre, beszélhetünk vállalatközi, azaz business-to-business (B2B), végfelhasználói, azaz business-to-consumer (B2C) vagy kifejezetten a felhasználók között kialakuló consumer-to-consumer (C2C) jellegű kapcsolatról.

A B2B esetében két vagy több vállalkozás alakít ki elektronikus kapcsolatot, hogy beszerzéseit, a termeléshez, működéshez szükséges eszközöket a hálózaton keresztül szerezze be, s akár a fizetést is azon keresztül bonyolítsa.

A B2C a vállalkozás és az egyén között jön létre, alapvető megnyilvánulási formája, amikor valaki könyvet rendel az Internetről.

A C2C pedig a termékek és szolgáltatások (például egyéni aukciók, csereberék) Interneten keresztül felkínált lehetőségeit foglalja magában.

4. E-company (elektronikus vállalat):

Olyan vállalat, amelynek meghatározó üzleti folyamatai az e-business alapjaira épülnek. A leendő és sikeres e-vállalatok természetesen - külső és belső adottságaiktól függően - különböző pozícióból indulnak, de elsőként mindig azokat a meghatározó üzleti folyamatokat kell felismerniük, amelyeket legalkalmasabbnak vagy éppen legfontosabbnak ítélnek arra, hogy azokat e-business alapokra helyezzék.

5. m-commerce (mobilkereskedelem):

A mobiltechnológia és az elektronikus kereskedelem összeolvadása révén jött létre. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a talán legdinamikusabban fejlődő mobileszközök jelentik majd az Internet, ezen belül az elektronikus kereskedelem kiteljesedését. Megálmodói azt ígérik, hogy a hitelkártyás fizetésnél sokkal biztonságosabb megoldás segítségével pénzügyeinket - így például tőzsdei tranzakciókat, banki átutalásokat és természetesen bármilyen vásárlást, fizetést - mobiltelefonunk vagy PDA-nk (Personal Digital Assistant) közvetítésével intézzük majd.

6. c-commerce (együttműködő kereskedelem):

A vállalatirányítási rendszerek (VIR) egy lehetséges fejlődési irányát jelöli ki, amelynek bekövetkezése esetén a VIR-alkalmazások együttműködésre képesekké válnak azáltal, hogy komponenseik magjaként mindegyikük az Internetet használja. A c-commerce a kereskedői közösségekkel, illetve a piaccal való együttműködésre készteti majd a dolgozókat, az üzleti partnereket és a felhasználókat.

7. e-tailing (elektronikus kiskereskedelem):

A korábban már definiált B2C kapcsolat kevésbé gyakran használt elnevezése. Az ide szorosan kapcsolódó e-tailware azokat a szoftvereszközöket jelenti, amelyek segítségével bárki egyszerűen és gyorsan készíthet online áruházként funkcionáló katalógusokat. Ezen a területen a legújabb trendet azok az oldalak képezik, amelyek megteremtik az Interneten fellelhető online áruházak árainak összehasonlíthatóságát. A kifejezés mögötti tartalom némiképpen átfedést mutathat a korábban említett C2C (consumer-to-consumer) meghatározással, azonban ez a fogalom inkább a fogyasztók egymást segítő információcseréjét takarja.

8. e-procurement (elektronikus beszerzés):

A B2B kereskedelemben jellemző készletvásárlást és -eladást jelenti. Az e-procurement website-ok (regisztrált) felhasználói vásárlókat vagy éppen eladókat kereshetnek bizonyos termékekre, szolgáltatásokra vonatkozóan. Megvalósítástól függően a maximált árat is meghatározhatják, vagy elektronikus árverést kezdeményezhetnek. A megoldás - amennyiben a készletgazdálkodás teljesen komputerizált - azt is lehetővé teszi, hogy a vásárlás, illetve eladás automatikusan, a mindenkori igényeknek megfelelően történjen, így a gyártási ciklus ideje jelentősen csökkenthető.

9. e-cash, e-money (elektronikus pénz):

Olyan letölthető "digitális bankó", amely online bankoknál vezetett folyószámlán, személyi számítógépen vagy smart cardon (chipkártyán) tárolható. Egyelőre még inkább fogalom, mint kézzelfogható megoldás, megvalósításáért, saját megoldásának szabványként történő elfogadásért azonban már tucatnyi cég vív ádáz csatát.

10. e-signature (elektronikus aláírás):

Elsősorban a B2C kapcsolatban bír nagy jelentősséggel ez a résztvevők egyértelmű azonosítására szolgáló megoldás. (B2B esetén a felek egymás között tetszőleges eszközt választhatnak arra, hogy mi azonosítja - akár két sípszó - a résztvevőket.) Az elektronikus aláírás technológiailag már régen megoldottnak tekinthető, konkrét alkalmazása, elfogadása, a vele járó jogosultságok megfogalmazása azonban a törvényhozók dolga. Az Egyesült Államokban az elektronikus aláírás egyenértékű a hagyományos aláírással, míg a hazánkban várhatóan jövő év elején érvénybe lépő törvény esetében ez csak bizonyos területekre érvényes (ingatlanvásárlás esetén például biztosan nem fogadják el). Az elektronikus aláírások hitelességét megfelelő jogosultságokkal bíró ún. hitelesítő központok végzik. Azt, hogy egy elektronikusan aláírt dokumentum jogilag milyen felelősségekkel jár, a konkrét eset, illetve az idevágó szabályok döntik majd el.

11. e-conomy, new economy (új gazdaság):

Az elmúlt évek azon minőségi és mennyiségi változásai, amelyek a régi gazdaság struktúráját, funkcióit és szabályait átalakították, megváltoztatták. Az új gazdaságban a tudás dominál. A magasabb életszínvonal az innovatív ötletek, valamint a termékekbe és szolgáltatásokba "ágyazott" technológia által érhető el. Mindez egyúttal a korábbinál kockázatosabb, bizonytalanabb, változásokkal teli környezetet is jelent.

Az új gazdaság a bruttó nemzeti össztermék szerkezetét is megváltoztatja. Túlsúlyba kerülnek a szolgáltatásokból eredő bevételek (természetesen nem a termelői ágazatok rovására, azok is növekszenek, de messze nem olyan mértékben). Mind a gyártás, mind a szolgáltatói szféra terén a technológiai cégek válnak egyre fontosabbá, illetve azok, amelyek ezen vállalatok termékeit, szolgáltatásait felhasználják, igénybe veszik. Megnövekszik a magasan képzett munkavállalók iránti igény, amit a tudás alapú - például programozói - munkahelyek gerjesztenek. Az új gazdaságban a (globális) kereskedelem válik dominánssá, ami az adott országnak mind export-, mind importnövekedésében jelentkezik. A globalizáció révén azonban csak az a vállalat lehet sikeres, amely képes a folyamatos megújulásra, innovációra. Ugyancsak az új gazdaságot jellemző globalizáció egyik fontos jellemzője, hogy a közvetlen külföldi befektetések száma és értéke jelentős mértékben növekszik.

Az újonnan induló, a korszerű technológiákat adaptálni képes vállalkozások növekedési üteme jelentősen felgyorsul, előfordul, hogy a bevétel évente akár 50-100 százalékkal is növekszik. A piacon persze egyre nagyobb a tolongás, az új gazdaságban ugyanis mind több és több vállalkozás méri, mérheti össze erejét, ráadásul az új technológiának köszönhetően a piacra lépés korábban áthidalhatatlannak tűnő akadályai is eltűnnek. Ugyancsak csökken a termékfejlesztésre szánt idő, így a gyorsaság szintén meghatározó jellemzővé válik. Mindez olyan folyamatot indít el, amelynek révén a vetélytársak vagy legalábbis azok egy csoportja az együttműködés lehetőségeit keresi, majd globális szövetségek révén "megtisztítja" a piacot.

Egyesek úgy tartják, az új - elektronikus, Internet alapú vagy bármilyen más jelzővel illetett - gazdaság még korántsem mutatta meg igazi arcát, vagyis amit eddig láttunk, tapasztaltunk, össze sem mérhető azokkal a változásokkal, amelyek még ránk várnak. Mások viszont egyre inkább attól félnek, hogy az elektronikus úton kibővített gazdaság semmit nem old meg akkor, ha nincs a régimódi piac értékítélete szerint is helytálló, versenyképes termék vagy szolgáltatás.

12. e-learning (elektronikus tanulás):